Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

206 nyitották, hogy sértett vádlottal az esetet megelőzőleg már ismerős volt, őket esténként többször látták együtt és miután Ő. L. állítása szerint ő hallotta is, hogy vádlottat a kérdéses este sértett hivta és látta később, hogy vádlott és sértett egymással beszélgetve haladtak a vádlott lakása felé és miután bizonyosnak látszik az, hogyha sértett komolyan akart volna megszabadulni, azt az '/4 órai uton, melyen többekkel találkoztak is, meg is tehette volna : a kir. törvényszék csak annyit látott bebizonyitottnak, hogy P. E. mivel gazdája nem volt otthon, a ház nyitva és őrizet nélkül volt, nem tartotta szolgálati kötelességeivel megegyeztethetőnek eltávozását s azt még korainak vélte és ez okból szegült ellene vádlottnak a legkomolyabban ; ellenben nem látta bebizonyitottnak azt, hogy a vádlott által ezen ellentállás legyőzésére kifejtett erőszakoskodást mindvégig, a mig a nemi közösülést elvégezte rajta, alkalmazta volna ; és nem látta beigazoltnak azt, hogy vádlott szándéka az erőszak alkalmazásakor arra irányult volna, hogy ennek hatása alatt sértettel a nemi közösülést elvégezhesse. (1893. évi október 20. 6411. sz. a.) A pécsi kir. itélő tábla : a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja, a vádlottat a személyes szabadság megsértése vétségének vádja és következményeinek terhe alól is felmenti, ehhez képest vádlottat a hivatalvesztésnek, mint mellékbüntetésnek mellőzésével, a terhére fenmaradó könnyű testi sértés vétségéért a Btk. 302. §. alapján 2 havi fogházra és 5 frt pénzbüntetésre itéli. Indokok: A kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletének amaz indokait, a melyek alapján vádlottat az erőszakos nemi közösülés bűntettének vádja alól felmentette, szintén elfogadta ; felmentendcnek találta azonban vádlottat a személyes szabadság megsértése vétségének vádja és következményei alól is a következő indokoknál fogva. A sértettnek az elsőbirósági ítélet indokaiban megnevezett terhelő tanuk vallomásaival egyező előadása és a vádlottnak a vizsgálat során tett részbeli beismerésével kétségtelen módon megállapítható ugyan, hogy P. E. sértett nem önként távozott el szolgálatadója házától a vádlottal az utóbbinak lakása felé és hogy csak is ellenszegülésének legyőzésével ment el, mi közben ruházatában kárt is szenvedett ; azonban ugy a terhelő tanuk, vala-