Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

IÖ2 lölt helyeken követtetnek el, a mennyiben a dolog értéke 60 koronát meg nem halad. Ezen elvi megállapítás alól a törvény kivételt csak a Btk. 336. §-ában megjelölt különös minősitö körülmények mellett elkövetett lopásokra tesz, de ezek közül is kihágásnak minősiti, ha a fenti értéket meg nem haladó gazdasági terményeknek ellopása, bekerített helyekről bemászással vitetik véghez. A törvény eme rendelkezéséből és amaz indokolásából, hogy ezt az egyetlen esetet, t. i. a Btk. 336. §-ának csaknem egész terjedelmében való fentartását kivéve, a gazdasági érdekek megóvása, a gyorsabb eljárás és a büntető törvénykönyvben megállapított, az ily cselekmények minőségével összhangzásban nem álló szigor enyhítése végett sokkal czélszerübb az ily lopásokat a büntető törvény intézkedése alól kivonni, határozottan következik, hogy a mezőgazdasági törvény alkotásánál bírálat alá vétettek mindazok a körülmények, melyek a lopást, tekintet nélkül a lopott dolog értékére, bűntetté minősitik. Minthogy pedig ez ellen suly nem fektethető arra a körülményre, hogy a Btk. 338. § ában meghatározott minősítés mellőzésére az 1894. évi XII. tcz.-ben hivatkozás nem történik, mert a büntető törvénykönyvnek rendelkezéseit érintő, későbbi törvényekben foglalt általános elvi megállapítások ellenében nem azok a rendelkezések jutnak kifejezésre, a melyek hatályukat vesztették, hanem azok, a melyek az ujabb, enyhébb intézkedés mellett is érvényüket megtartják, mint ez az 1879. évi XL. tcz. 126. és az 1879. évi XXXI. tcz. 74, §-ok hasonnemü rendelkezéseiből is határozottan kitűnik ; minthogy az 1894. évi XII. tcz. 93. §-a végbekezdése szerint a kérdés tárgyát képező lopások kivétel nélkül a magán vád körébe utaltattak, még pedig oly kiterjesztéssel, hogy az érintett törvény 97. §-a szerint a magánvádra -jogosított fél a kár összegénél fogva különben vétséget vagy büntettet képező lopást mezőrendőri kihágássá szállíthatja le ; tekintettel végre az 1894. évi XII. tcz. 121. §-ának rendelkezésére is, mindezeknél fogva vonatkozva a 2655/94. sz. esetre, a kir. Curia büntető szakosztályának teljes-ülése kimondja, hogy