Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

*37 valódinak elismertetik s az i -oo frt tőke, ennek kamatja s 48 frt végrehajtási költség kielégítés végett, a mennyiben a medgyesi kir. járásbíróságnak 3197/92. polgári számú végzésével elrendelt biztosítási végrehajtás alapján lefoglalt, külön kielégítésre szolgáló vagyonból kielégítést nem nyerne, annyiban a személyes csődhitelezők II. osztályába soroztatik. Indokok. A csődtörvény 52. §-a értelmében azon hitelezők, kik a közadós vagyonából külön kielégítést igényelhetnek, e követeléseiket a csődhitelezők mellőzésével érvényesíthetik s egyszersmind a mennyiben őket a közadós ellen személyes igények is illetik, követeléseiket az általános csődtömeggel szemben is érvényre juttathatják. A becsatolt iratokból kitűnik, hogy a medgyesi kir. járásbíróságnak 3197/92. polgári számú végzése alapján, a csődtömeghez tartozó ingóságok egy része felperes követelése erejéig a csődeljárás megnyílta előtt biztositásilag lefoglaltatott s miután e foglalás ez ideig hatályon kivül helyezve nem lett, a csődtörvény 55. §-a alapján kimondandó volt, hogy felperes követelése csak annyiban soroztatik a csődhitele2Ők II. osztályába, a mennyiben mint külön kielégítésre jogosult hitelező kielégítést nem nyerne. Felperesnek e külön kielégítésre joga azonban a kereset alapján érdemileg elbírálható nem volt s e tekintetben az elsőbiróság ítélete helybenhagyatott, mert a külön kielégítés jogának érvényesítése a csődbíróság hatásköréhez nem tartozik, a mennyiben pedig a felperesi követelés és külön kielégítési jog megtámadása a csődtömeggondnok által a csődbíróság előtt folyamatban levő perben is kifogás alakjában érvényesíthető lenne, ez sem volt jelen esetben figyelembe vehető, mert a csőd 1892 július 10-én nyittatott meg, a csődtömeggondok pedig a követelés megtámadása iránti kifogásait csak az 1893. évi február 21-iki tárgyaláson terjesztette elő; mi okból alperesnek a megtámadási joga az 1881 : XVII. tcz. 37. §-a alapján elévült. A keresethez csatolt 3298/92. polgári számú végzés szerint a végrehajtás foganatosításával felmerült költségek 48 írtban törvényesítve lévén, az ez iránti követelés, mint a bejelentett tőkének járuléka, a tőkével egyenrangú elbírálás alá esvén, azok valódiaknak elismerése és a tőkével egyenlő rangsorba helyezése kimondandó volt. (1894 június 26. 2410. sz. a.) A kir. Curia: A másodfokú bíróság ítélete helybenhagyatik.