Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

beltelek tulajdona pedig illetni fogja Laubtner Jánost, Kelement és Juliannát, egyenként V4, Braun Györgyné gyermekeit pedig együtt V4 részben egymás közt egyenlő arányban ; ezen most említett bajai ház és telek holtig tartó haszonélvezeti joga pedig illetni fogja felperest, a hátramaradt házastársat. Indokok: Laubtner Jstván Baján 1889. évi márczius 29-én elhalván, hagyatékát képezte a katymári 1460. tjkben 512. hrsz. alatt foglalt ház és teleknek fele része, továbbá a bajai 3120. sz. tjkben 1342. hrsz. a. foglalt egész ház és beltelek. Örökhagyó a Baján 1889. évi február 17-én alkotott és az iratok között levő Írásbeli magánvégrendeletben akkép intézkedett, hogy a katymári 1460. sz. tjkben 512. hrsz. a. ház és telek fele tulajdoni és birtoklási joggal illesse nejét Veber Jozefát, a bajai 3120. sz. tjkben 1342. hrsz. a. egész ház és telek tulajdona illesse legközelebbi rokonait, holtig tartó haszonélvezeti joga pedig özvegyét Veber Jozefát. A hagyatéki iratok tanúsága szerint az örökösök között az egyesség létre nem jővén, Veber Jozefa bejelentette, hogy a végrendeletet az öröklés alapjául elfogadja és annak értelmében kérte a hagyaték átadását, s közszerzeményi és hitvestársi öröklési jogát csak az esetre tartotta fen, hogy ha alperesek a végrendelet érvénytelenítését kérelmezik és az érvénytelennek ki is mondatik. Alperesek azonban a 3229. sz. tárgyalási jegyzőkönyv szerint a 2170. sz. perre utasító végzés daczára a pert meg nem indították és így örökhagyó végrendelete fenállván, a végrendelettől eltérő örökösödést sem felperes, ki a végrendelet intézkedéseit magára nézve kötelezőknek elfogadta, sem alperesek, kik örökhagyó végrendeletét megtámadni elmulasztották, joggal nem követelhetnek, hanem az örökösödési kérdés rendezése, a meg nem támadott végrendelet alapján eszközlendő és ehhez képest a kereset és viszkeresetnek részben helyt adni, és mint fentebb ítélni kellett, mert alperesek a 2170. sz. perre utasító végzés daczára a pert meg nem indítván, a hagyaték rendezése felperes egyszerű kérelmezése alapján elrendelhető, illetve a hagyatékátadó végzés meghozható lett volna és így a jelen per indítására szükség sem volt. Viszont az alperesek által vitatott ági örökösödés sem foghatván helyet akkor, a midőn örökhagyónak egy meg nem tárna-