Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

5 arányban nyugdíjra van igénye, mivel a szabályszerű járulékokat a B. a. nyugdijkönyvecske szerint pontosan befizette. Tekintve már most, hogy felperesnek az alperes szolgálatából akár saját felmondása, akár alperes társaság rendelkezése folytán történt kilépése felperes 10 évet meghaladó szolgálása után őt megillető igényének útjában nem állhat ; tekintve, hogy a nyugdíjhoz való igény megszűnését szabályozó 15. %. szerint a nyugdij-jogosultság csak abban az esetben szűnik meg, ha a nyugdíj -jogosult súlyos vétséget, vagy bűntényt követ el, de mely bíróilag elitéltetik, a nyugdijalapra befizetett összegeket azonban még az olyan hivatalnok is visszakapja, ki az imént emiitett esetek egyikének fen forgása miatt a szolgálatból azonnal elbocsátható volt, az említett 15. §-ban foglalt megszűnési eset fenforgását pedig alperes nem bizonyította, felperesnek nemcsak az általa befizetett járulékok visszatérítéséhez, hanem a szabályzat értelmében a 13 évi szolgálatnak megfelelő nyugdíjhoz van joga ; tekintve végül, hogy az a körülmény, hogy felperes más alkalmazásban van, minthogy a nyugdíj igény szabályozása a takarékpénztár és alkalmazottai között ez iránt kötött szerződéses viszonyban leli alapját, a nyugdíj jogosultságra befolyással nincs, felperes nyugdijigényét alperessel szemben megállapítani és annak számszerű meghatározását a következő alapra fektetni kellett. Az A. a nyugdijszabályzat 21. §. szerint az évi nyugdíj kiszámításánál a jogosult utolsó három évi fizetésének átlaga számítandó ; felperes fizetése 1888. és 1889. években évi 1120 frt, 1890. évben a kilépés évében pedig 1200 frt volt, e három évi fizetés összegek átlaga 1146 frt 662/3 krt tesz ki, melyből 13 évi szolgálat után '3/40 rész illetvén meg felperest, évi nyugdíj igénye 372 frt 66 krban, a havonként fizetendő részlet pedig 31 frt 06 krban volt megállapítandó és az alperes kezelése alatt álló nyugdijalap terhére megítélendő ; erre pedig azért, mert a többször említett nyugdijszabályzat 8. §. szerint a nyugdíj csak a nyugdijalap jövedelmeiből és annak mérvéhez képest lévén fizetendő, alperes társaság más vagyonával nem, hanem csak a nyugdijalap erejéig felelős ; ez indokolja az ítélet rendelkező részében kifejtett korlátozást is.