Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

4 ütéséül havonkint 31 frt 06 krral számítva 1708 frt 30 krt, 1894. évi nov. i-től kezdve pedig felperes halála napjáig minden hó i-ső napján 31 frt 06 krt stb. a jelen ítélet kézbesítésétől számított 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett, mely végrehajtás azonban az alperes társaság által alkotott és A. a. a perhez csatolt nyugdijszabályzat értelmében a 2. §. szerint alakult és alakuló nyugdijalapnak 24. §. szerint csak jövedelmeire és csak a 8. §. korlátozása mellett rendelhető el, megfizetni. Indokok: Felperes keresete az A. a. nyugdijszabályzatra alapíttatván, ennek rendelkezéseit szem előtt tartva, a jelen per eldöntésénél közömbös az, hogy felperes, mint az alperes részvénytársaság alkalmazottja, kötelességét pontosan és hiven teljesítette-e vagy adott-e okot arra, hogy alperes szolgálatából felmondás nélkül elbocsáttassék ; mert a nyugdijszabályzat 2. §. értelmében, részben a nyugdíjra igényt tartható alkalmazottak befizetéséből alakult nyugdijalap, mely a 24. §. értelmében külön kezelendő s mely a 31. §. szerint csak abban az esetben osztható fel a részvényesek javára, ha a társaság megszűnésével minden nyugdíjjogosult kielégíttetett, az alperesnek ugyan kezelése alatt levő, egyébként azonban teljesen különálló alapot képez, saját szabályzata szerint kezeltetik és tüzetes rendelkezéseket tartalmaz az iránt, hogy kik és minő feltételek mellett és mily arányban részesitendők nyugdíjban, de az iránt is intézkedvén, hogy mely esetekben veszti el a különben igényjogosult a nyugdíjhoz való igényét; kétséget nem szenved, hogy a nyugdíj igények elbírálásánál a nyugdijszabályzat rendelkezései az irányadók, miből ismét önként folyik, hogy alperesnek a felperes szolgálati viszonyából merített s a szolgálatból felmondás nélkül való elbocsátás jogosultságával indokolt érvelése e perben figyelembe nem vétethetik, mert a nyugdijszabályzat szerint bizonyos korlátozással minden jogosultnak jár a nyugdij, kivéve azokat, kiket ugyanez a szabályzat kizár. A nyugdijszabályzat 4. §. szerint a nyugdíjhoz való jogosultságot 10 évi szolgálat és a nyugdijalaphoz való járulás állapítja meg ; felperesnek a szabályzat 5. pontja értelmében 1877. évi január i-től számítandó szolgálatát alapul véve, az elbocsátás napjáig, 1890. évi márczius 25-ig 13 évi szolgálata van, mely