Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

277 kellett annak az érdeknek lenni, melynek szolgálatában a már férjes nő a még leány korában kapott fényképet és bizalmas leveleket a 15000 frtos váltón lévő elfogadói aláírásra vonatkozásban felhasználás végett Kégly Józsefre bizta ; minthogy Brunkala Lászlónénak ily feltűnő módon nyilvánított érdekeltsége a jelen ügy körülményei szerint egyedül okszerű magyarázatát abban leli, hogy bár ő is, Kégly József is tagadja ezt, ő t. i. Brunkala Lászlóné volt a «Lakatos Ilona» név alá bujtatva titkoltszemély, a ki a 15000 frtos váltót Kégly József utján értékesíteni törekedett ; minthogy ezt a magyarázatot tárgyi bizonyíték gyanánt kiséri az a tény, hogy a szakértőknek e helyütt közvetlen megszemlélés után helyesnek talált véleménye szerint, a 15000 frtos váltó hátán olvasható eme szavakat : «Lakatos Ilona obligo nélkül", valamint a váltó egész irott részét kétségtelenül Brunkala Lászlóné irta ; egyébként pedig, minthogy Brunkala Lászlóné személye és az itt fenforgó hamis elfogadói névaláírások annyira össze vannak kötve, hogy a szakértőknek e helyütt e tekintetben is elfogadott véleménye alapján még az is bizonyos, hogy a bizalmas levelek közül az 1878. évi január 9-iki keletű levelén az «Imréd') valódi aláírás előtt lévő «Vasonkeőy» utánzott névírás is egy forrásból eredt a váltókon lévő hamis aláírásokkal ; minthogy Kégly József a 15000 frtos váltót az értéknek a titkolt megbízó részére történendő behajtása végett vette át ; az az állítása pedig valótlan, hogy ő még nem használta a váltót Vásonkeőy Imre kötelezettségének bizonyítására, hiszen ennek ellenkezőjét világosan beismerte, a legelső kihallgatásáról felvett jegyzőkönyv első lapján megmondván, hogy Eberling Antalnál kifizetés végett mutatta be a váltót, a mi a Vásonkeőy Imre örökösének t. i. özv. Vásonkeőy Imrénének vagyonát kezelő Eberling Antal szerint is valóság : ezeknél fogva Brunkala Lászlóné, Oswald Ilona a Btk. 401. §-a s 403. §-ának 1. és 4. pontja alapján magánokirathamisitás bűntettében bűnösnek volt kimondandó, mert az ügy körülményeiből e helyütt megszerzett bizonyosság szerint neki azt is tudnia kellett, hogy hamis a "Vásonkeőy Imre» elfogadói aláírás azon a váltólapon, melyet a részéről tagadott, de rábizonyított kitöltés által 15000 frt értékű