Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

3 mely esetekben vesztik el nyugdíj igényüket, mert a nyugdijszabályzat 15. §-ának helyesen csak azon értelem tulajdonitható, hogy e szakasz az alkalmazott és a társaság közt fenálló és törvény által szabályozott jogviszonytól eltekintve, azon esetre akart szabályt alkotni, a melyben az alkalmazott a köztük fenforgó viszonyon kivül és a társaság érdekeit ugyan nem érintő, de hatásában a közbizalom megrenditésére alkalmas vétséget, vagy súlyos büntettet követett el. Ez a rendelkezés azonban nem azt jelenti, hogy a társasággal szemben elkövetett súlyos kötelességszegések a nyugdíjigényre befolyást nem gyakorolnak, hanem ellenkezőleg annak jelentősége az, hogy a társasággal szemben elkövetett súlyos kötelességszegésekre nézve, a melyekre a nyugdijszabályzat nem intézkedik, a kereskedelmi, illetőleg az ipartörvények szabályai alkalmazandók és hogy ennek következtében oly esetekben, midőn a segéd súlyos kötelességszegése folytán felmondás nélkül elbocsátható, a törvénynél fogva megszűnik a kötelességszegő segédnek a szolgálati szerződésből folyó minden joga ; megszűnik tehát nyugdíjigénye is, a mely másnak, mint a szolgálati szerződésből folyó jogosítványnak nem tekinthető. Ezen jogelv elfogadásával a kir. ítélő tábla arra való tekintettel, hogy a perben kifejtett és az elsőbiróság által helyesen mérlegelt tényállásból, még inkább pedig az ugyanezen felek közt a felmondási időre járó fizetés iránt indított és ezen kir. itélő tábla által az 1728/93. sz. ítélettel elbírált per adataiból meggyőződött, arról, hogy felperes az 1884: XVII. tcz. 94. §-ának 9-ik pontja értelmében vett oly súlyos kötelességszegést követett el, a mely miatt felmondás nélkül a törvény alapján elbocsátható volt és tényleg el is bocsáttatott : felperest keresetével elutasitandónak, illetőleg az elsőbiróság ítéletét helybenhagyandónak találta. (1893 ápr. 19. 579- sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával felperesnek alperes elleni nyugdíj iránti jogosultsága megállapíttatik és ennek folytán köteleztetik a kisbéri takarékpénztár-részvénytársaság — e perben alperes, — hogy felperesnek évi nyugdíj fejében 372 frt 66 krt és pedig az 1890. évi április i-től 1894. évi okt. i-ig lejárt 55 havi részletek kiegyen1*