Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

267 azon örökösre vonatkoznak, a ki az örökhagyó ellen gyilkossági büntettet követett el, s e tekintetben is megszorítják a nem örökölhetési általános elvet, mert a Hármaskönyv I. rész. 15. czim I. §-a szerint, a gyilkos örökös, illetve utódjainak az örökségből való kizárására szükséges, hogy az örökös halálra ítéltessék, az 1861. évi országbírói értekezlet u. n. ideiglenes törvénykezési szabályai 7. §-ának utolsó bekezdése szerint, azon örökös, ki az örökhagyó élete ellen tör, csak kitagadható az örökségből és az osztr. polgári törvénykönyv 540. §-a azt, ki az örökhagyót testében annyira megsértette, hogy ellene hivatalból a büntető törvények szerinti eljárásnak helye lehet, csak addig tartja az örökjogra érdemetlennek, mig a körülményekből ki nem vehető, hogy neki az örökhagyó meg nem bocsátott. A csatolt büniratok tanúsága szerint alperes szándékos emberölés, de nem gyilkosság bűntettében mrndatott ki bűnösnek és figyelembe véve a túlnyomó enyhítő körülményeket, a Btk. 92. §-ának alkalmazásával 10 évi fegyházbüntetésre ítéltetett. (Curia 11340/93. sz. a.) Főkérdést s így ezen pernek sarkpontját, immár az képezi : a gyilkosra a törvények szelleméből következtethető fenti elvek alkalmazhatók-e azon örökös ellen is, ki örökhagyó irányában emberölés bűntettét követett el ? Figyelembe véve a gyilkosság és emberölés definitióját, mely szerint gyilkosság a szándékos, higgadt megfontolással elkövetett ölés, mig emberölés az indulatok pillanatnyi fellobbanásában elkövetett ölés, azt tapasztaljuk, hogy a gyilkosság és emberölés közt a fősuly azon körülményre fektetendő, volt-e a tett higgadt megfontolással avagy e nélkül elkövetve. Fenébb idézett törvények szelleméből következtethető elvek csak azon örököst zárják ki az öröklési jogból, ki az örökhagyó ellen gyilkossági büntettet követett el, tehát az örökséghez való érdemetlenség okául a dolust, de nem a culpa dolo-determinatát állítják fel. Kívánják az akaratnak higgadt elhatározását és nem tartják elégségesnek a megfontolás nélküli tettet. Tekintve már most, hogy a büntetés a bűntény észkövetelte következménye, hogy a megzavart jogállapot ismét visszaállíttassák, s a büntetés alkalmazása által a tettes, tettének súlya és