Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

266 menő örökösödés jogczimén, örökhagyó gyermekeit : Sipőcz-Poskó Julianna és Sipőcz Poskó Istvánt elismeri. Indokok: A Kapuvárott 1892. évi november 15-én elhalt Sipőcz-Poskó György után törvényes lemenő örökösödési jogczimén két örökös maradt, felperes Sipőcz-Poskó Julianna és alperes Sipőcz-Poskó István. A hagyatéki tárgyalás alkalmával Sipőcz-Poskó Julianna előadván, hogy örökhagyó István fia által megöletett, tiltakozott hogy az örökölhessen, mert törvényeink szelleméből következtethető, hogy az apagyilkos az örökjogból, mint érdemetlen, kivan zárva. Ily módon az osztályra nézve békés egyezség létre nem jővén, a kir. törvényszék felperest perre utasitá, ki meginditván eme pert, keresetét arra alapítja, hogy a budapesti kir. itélő táblának 53625/85. számú Ítélete értelmében, az apagyilkos, a gyilkosság bűntényének elkövetése miatt öröklési joggal nem bir, miért is apja hagyatékára magát kizárólagos örökösnek kéri itéletileg kimondani, s alperest arra kötelezni, miszerint tűrni tartozzék, hogy az egész hagyaték, kizárólag és egyedül felperes javára beszavatoltassék. Igaz ugyan, hogy a budapesti kir. itélő tábla a felperesi keresetben emiitett elvet jogszabályként felállitá s a m. kir. Curia is 1886. évi június 4-én 988. számú határozatával kimondá, hogy az, ki az örökhagyó ellen gyilkossági büntettet követett el, a meggyilkolt után az öröklési jogból, mint érdemetlen ki van zárva. Igaz ugyan továbbá, hogy ugyanezen elvet már a római jog is hirdette, midőn (lex 3. digesta de his quae ut indignis hereditatis auferuntur) azon örököst, ki szándékosan és előre megfontoltan gyilkolta meg az örökhagyót, az örökségből a fiscus javára kizárta és az osztrák polgári törvénykönyv és különösen annak 540. §-ából is következtethető, hogy az, a ki az örökhagyót megöli, az örökjogra érdemetlen és kétségtelen, hogy hasonló következtetésre juthatunk a felperes által megemlitett hármaskönyv és az ideiglenes törvénykezési szabályok 7. §-ában körülirt határozta szelleméből is, de mindazonáltal, ha ezen elv következtethető is, ennek törvényben gyökerező alapja nincsen s szigorúbban szemügyre véve ezen most emiitett jogforrásokat, azt találjuk, hogy az összes emiitett törvények és döntvények kizárólag csak