Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

242 fogadta el, hanem egy, a pinczében álló hordócskában levő dióból akart enni s a dió feltörése végett magánál kést keresett, de nem volt. Ezt látva a néhai Márkus Flórián, elővette a saját csontnyelü és keskeny pengéjű azon kését, mely a vizsgálat folyamán beszereztetvén, a jelen bűnvádi ügycsomó mellett fekszik s átadta azt vádlottnak, hogy a diót azzal törje. Márkus Flórián vádlottat dióevés közben is borral kínálta, mit azonban vádlott ekkor sem fogadott el, mire Márkus Flórián tréfásan szólította fel vádlottat, hogy ha bor nem kell, dobálja ki zsebéből is a diót, a mit ez meg is tett. Márkus Flórián azonban ezzel be nem érvén s a tréfát tovább is folytatni akarván, arra biztatta vádlottat, hogy ne csak azon diót dobálja ki, melyet zsebébe tett, hanem azt is, mit megevett. Erre vádlott kiment a pincze elé, ott ujját a torkába dugta, azonban a hozzá közeledő Márkus Flórián ekkor meg arra hivta fel, hogy ne ujjával, hanem a késsel böködje torkát. Ezt a vádlott vonakodván megcselekedni, az ittas állapotban levő Márkus Flórián hetvenkedve bátorságával, a saját melléről lefordítva kabátját, mellényét és ingét, s mellére mutatva, szólította fel vádlottat : «szúr] ide!» Vádlott ekkor közvetlen Márkus Flórián mellett annak jobb oldalán állott, a kést balkezében tartotta s hogy reá ijeszszen Márkus Flóriánra s megkísértse, hogy valóban ki mer-e állani, a késsel annak balmelléhez legyintett, olykép, hogy a kés pengéje a bal csecsbimbó mögött annak mellébe hatolt s hogy Márkus Flóri vádlott ezen cselekménye következtében a 3. n. sz. a. bonczolási jegyzőkönyv 38. és 9. pontjai alatt leirt mell-, illetve szívsebzést szenvedte, a minek eredménye belső elvérzés, tekintve a sértettnek másnap, vagyis a f. évi nov. 2-án bekövetkezett halála lett. Ugyan a vádlott és a tanú Márkus János egyező előadása szerint bizonyítva van az is, hogy Márkus Flórián a sértés történte után csak annyit mondott a vádlottnak: «no jól van, Lajcsi!» ezután kilépve a pinczéből, egy közeli szomszédjához indult, minthogy azonban ott senkit sem talált, nyomban visszatért és a pincze előtt összeesett, honnét azután ők és az oda kiabált Dér Kálmán tanú vitték a pinczébe, honnét a városba lakására csak másnap vitetett be.