Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

190 tnényeket túlbecsülve, nagyon hajlandó néhány megfigyelésből általános következtetéseket levonni, mig a sociologikus irány a bűntetteket társadalmi tényezőkkel és sociális viszonyokkal hozván a legszorosabb kapcsolatba, az egyén felelősségét bizonyos tekintetben nagyon is leszállitja, igyekezvén kimutatni, hogy nem az egyén, de az úgynevezett statisztikai törvények azok, melyek bizonyos bűntetteket, mint társadalmi jelenségeket előidéznek. Ezen iskolákkal szemben küzd az úgynevezett klassikus iskola, mely Carrarával az élén, helyt ád ugyan a bűntett megítélésénél s a büntetés kiszabásánál enyhítő körülményekként az individuális hajlamoknak, de a büntetés szükségét és mérvét mindenek fölött a jogrend fentartásába helyezi. Merev ellentétes álláspontoknál az igazság rendesen a középen van s ugy találja ezt itt is a kir. törvényszék. Az akarat szabadságát illetőleg az egyik túlzó irány azon felfogását, mintha az ember akarata, mint absolut szabad akarat léteznék s magát a külvilág, valamint az egyéni karakter Délvilágának minden motívumától teljesen emancipálhatná, nem fogadja el, mert az ember akarata nem a kausalitás törvényein tulfekvő souverain hatalom. A feltétlen szabad akarat ezen elvetésével azonban egyáltalán nem esik a nyers physiologiai és sociologiai álláspont másik végletébe, mely az ember feltétlen praedestinálása által fatalismusba visz. Az ember akarata szabad, de korlátait találja saját karakterében s az által befolyásoltatik. S ezt találja a kir. törvényszék vádlottnál. Az ő akaratszabadsága megvolt a tett elkövetésekor, de nagyban lett befolyásolva erőszakos, ingerlékeny és gyorsan hevülő karaktere által, mi azonban semmiképen sem jön a bűnösség megállapításánál, de csupán a büntetés kiszabásánál figyelembe. Vádlott akaratszabadságát s ezzel kapcsolatban bűnösségét meg kellett állapítani: valamennyi orvos szakvéleménye megegyezik abban, hogy vádlott nem elmebeteg, pusztán nagy fokban ideges és betegesen ingerlékeny természetű s vádlott részére már e réven büntetlenséget biztosítani nem lehet, mert ily természetű egyéneket, a kik pedig százával-ezrével vannak és járnak szabadon a társadalomban, minden, a Btk.-be ütköző cselekményeik