Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

i8g S végtére átment a védelem a tisztán tudományos jogbölcsészeti theoria terére is, hová őt az itélet indokolása is követi, bár csak nagyon röviden, mert a kizárólag bölcselkedő irány elveszi a büntetőjog jogi karakterét, elveszi a positiv jogi basist és nyújt helyette ingatag philosophiai alapot, alkot a bűntett és büntetésből abstract fogalmat, elfelejtkezvén arról, hogy a bűntett és büntetés egy komoly társadalmi jelenség és társadalmi szükség, melyet merő abstractiók bizonytalan terére belevonni nem lehet. Utal pedig a védelem első sorban a Lombroso Cesar által alapított s a biologikus és anthropologikus állásponton álló iskolára és utal másodszor a sociologia alapján álló iskolára és tanaira ; és igyekszik a védelem, mindkét iskola tanait vádlott javára felhasználni és magyarázni. Úgymond a védelem : az ujabb büntetőjogi elméleteknek nem elég a jogtudomány, de nekünk szükségünk van még az anthropologiára és a sociologiára, nekünk az embert saját lelkületében is kell felkeresnünk, hogy helyesen Ítélhessünk felette ; ha Simonyi lelkületébe nyúlhatnánk egy szomorú kép állana előttünk, mely vádlott büntetlenségét biztosítaná. Felhívja továbbá a védelem a kir. törvényszék figyelmét a sociologia tanaira is, mely az egyest nem mint egyént, de mint a társadalom egyik tagját vizsgálja és társadalmi socialis állapotokkal hozza az egyes bűntetteket mint társadalmi jelenségeket kapcsolatba ; és rámutat itt a védelem arra. hogy a vádlott és Mészáros István között lefolyt jelenet egy mélyebb, jelen századunkat forrongásban tartó társadalmi probléma jelensége, melyet a védelem ugy fejez ki, hogy ez '.a szolgának az ur ellen') való harcza s igy mint általános társadalmi jelenség enyhébb beszámításra tarthat igényt. Mind e két indokával és tanaival szemben a kir. törvényszék csak azt jegyzi meg, hogy az egyik mint a másik túlzásokba esvén, nem tarthat igényt, hogy a törvénykezési praxisban kizárólagosan érvényre jusson. Az anthropologikus irány, mely részben Lavater elvén nyugodva, fejméretek és alkatok után ítélve, a hereditas állítólagos feltétlen törvényeit véve alapul s a szabad akarat létezését tagadva, született bűnösöket ismer s az egyes individuumokon elért ered-