Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

i8 tekintettel, hogy a jogtalan támadás elől senki sem lévén köteles megfutamodni és e szeriát a megtámadott Mészáros István jogosítva volt a támadó vádlottal szembeszállni; tekintettel végre arra, hogy á jogrenddel és igazsággal semmiképen sem volna megegyeztethető, hogy bárki is saját maga hibájából előidézett helyzetben embertársának életét büntetlenül kiolthassa, az oly egyén ily körülmények között eredménynyel a Btk. 79. §-ára nem hivatkozhatik, az, tettének büntetőjogi következményei alól jogos védelem alapján fel nem menthető, annyival is kevésbé, mert eltekintve attól is, hogy a támadás jogtalansága ismérvének hiánya miatt a jogos önvédelem helyt nem foghat és valónak is véve azt, hogy a vádlotton észlelt sérülések és ruhaszakitások Mészáros által okoztattak, vádlott az őt dr. Bogdán Mihály véleménye szerint a csupán ököllel ütő és karmoló Mészárossal szemben oly szorongatott helyzetben nem lehetett, hogy a támadás elhárítására az utolsó és végső eszköz, a támadó élethez való jogának megsemmisítése szükséges lett volna akkor, midőn jobb kezét szabadon használva, a revolvert a nadrágzsebből és tokból kivenni képes volt; sőt a halálos golyólövés lőcsatornájának irányából következtetve, bár az egymással dulakodók nem állhatnak is nyugodtan egy helyben, a lövés pillanatában vádlottnak nemcsak jobb keze, de egész teste mozgásának nagyobb mérvű szabadságával kellett rendelkeznie, miután különben a jobb kezében tartott revolverrel nem lőhe*. ^tt s azt nem irányozhatta volna az őt állítólag fojtogató, tehát veié szemben álló Mészárosnak a vádlott jobb kezétől ellenkező irányban levő jobb oldalába és pedig oldalról a jobb tüdőn keresztül a bal tüdőbe. Minthogy pedig a jogos védelem határainak félelemből, ijedtségből vagy mégzávarodásból származó áthágásáról csak ott lehet szó, a hol a jogos védelem fenforog, de meg félelemre vagy ijedtségre a fegyveres vádlottnak a védtelen Mészáros Istvánnal szemben semmiféle oka nem volt, annyival kevésbé, mert a félelem és ijedtség semmi képen sem volna összeegyeztethető vádlottnak a védelem által annyiszor fennen hangoztatott katonai huszár jellemével és természetével, ezért nem hivatkozhatik vádlott a Btk. 79. §-ának ezen emiitett végbekezdésére sem.