Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

I8I cselekmények büntetlenségben részesülnek. A bírónak feladata azonban az egyes konkrét eset körülményeinek és részleteinek szorgos kutatása és méltatása alapján meghatározni, vajon a tett cs.ikugyan oly fokú indulatban követtetett-e el, hogy az öntudatlan állapot megállapítható s a tettes részére a törvényadta büntetlenség engedélyezhető. Az öntudatlan állapotot előidéző erős felindulásban elkövetett cselekményeknek a Btk. 76. §-a alapján való elbírálásánál azon alapgondolatból kell kiindulni, hogy a szenvedély s az indulat elhomályosítja ugyan az értelmet s akadályozza a tiszta felismerést, de nem szünteti meg a szabad akaratot, nehezíti ugyan a választást, a mennyiben erős motívumául szolgál a bűntett elkövetésének ; de szabályként az ily lelki állapotban elkövetett törvényellenes tettek teljes büntetlenségét elfogadni nem szabad, mert teljes mentséget ily tettek csak azon ritka esetben találhatnak, ha a szenvedély heves ösztönzései azt a fokot érik el, melyben már az eimetehetség betegesen megzavartatik és az indulat bódító befolyása alatt az eszmélet egy időre teljesen ki volt zárva, mely állapot azonban, mint a rendestől való eltérés, ez esetben az alább kifejtett indokoknál fogva, — melyek vádlott öntudatos cselekvéseit igazolják, — elő nem fordult. A konkrét esetre áttérve, elbírálandó volt első sorban : vajon a vádlott által foganatosított physikai tettnek eredménye — Mészáros Istvánnak halála — vádlott szabad akaratában elhatározott cselekvőségének következményét képezi-e? A végtárgyalás során ez iránt kihallláttatván dr. Bogdán orvos, psychologice következtetve kijelenti, hogy meggyőződése szerint vádlott a dulakodás által előidézett izgatottság következtében oly állapotba jött, hogy bár apodiktice nem is lehet a beszámithatlanságot kimondani, de minden esetre oly állapotba jött, mely a beszámithatlanság határán áll s vádlott tettének ura nem lehetett. Izgatottsága oly fokra hágott, hogy ő «majdnem beszámithatlan volt». Eltekintve attól, hogy az orvos soha sincsen hivatva a ^'rő előtt meghatározni azt, hogy a cselekmény beszámitható-e vádlottnak vagy nem, mert ilyenkor az orvos a birói hatáskör határát átlépve, saját hivatását jóval túlhaladó jogi deduktiókba