Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

149 az erről szóló értesítés a m. kir. államvasutak zágrábi üzletvezetőségének a periratok közt fekvő levele szerint ugyanazon a napon délelőtt adatott postára alperes lakhelyére czimezve ; alperes az árut beismerése szerint február 24-én vette át és február 25-én bocsátotta felperes rendelkezésére. Felperes tagadván azt, hogy az áru átvétele és rendelkezésre lett bocsátása kellő időben történt, alperest terhelte a bizonyítás arra nézve, hogy az áruk megérkeztéről való postai értesítést, mikor s illetve oly időben kapta meg, hogy az árut 1890. évi február 24-e előtt át nem vehette, hogy tehát az átvétel az értesítés vétele után azonnal történt, ezt azonban bizonyítani meg nem kísérelte, habár a kir. itélő tábla feloldó határozata folytán ezt tenni módjában volt. Ennélfogva az áru nem kifogásoknak lévén tekintendő, miután alperes nem bizonyította azt az állítását sem, hogy a vételügylet megkötése alkalmával felperes megbízottja kijelentette, hogy az árut tartalmazó hordó az árunak ingyen jár ; végre, miután a C. és D. alattiakkal igazolva van, hogy alperes váltó adásának kötelezettsége mellett vásárolt és igy alperes a neki elküldött váltóra szükségelt s mennyiségileg nem kifogásolt bélyegköltséget viselni köteles : az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával alperest a kereseti tőke, nem kifogásolt kamata s tekintve, hogv alperes váltót nem adott, a kereset tehát készpénzbeli fizetés iránt megindítható lévén, a kereset nem lett idő előtt indítva, a perbeli s ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költség fizetésére kötelezni, egyszersmind az akként őt mint vevőt terhelő szállítási költség és az elkésetten átvett s rendelkezésre bocsátott áru őrzési dija iránt támasztott viszonkeresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete a benne foglalt indokoknál fogva helybenhagyatik. * * * = Dtár I. 265. 1. is kimondta a Curia, hogy az átvétel körüli késedelem már maga után vonja, hogy a megvizsgálás és a rendelkezésre bocsátás szintén elkésettnek tekintendők. Ugyanezt mondta ki Dtár u. f XXXVTL 93. sz. és 1754 01. sz. a. A jelen esetben azonban alaposan kétségbe vonható, hogy a vevő