Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

QO tott, megváltoztatik és abban az esetben, ha felperes leteszi a becslő esküt arra, hogy a kiadatni kért ingók a keresetben tételenként részletezett értéket képviselik, az esetben köteles lesz alperes a kiadatni rendelt ingóknak, a mennyiben azok természetben kiadhatók nem volnának, a keresetben kitett megfelelő értéket a felperesnek megfizetni, szabadságában áll azonban felperesnek a becslő esküt kisebb értékre is letenni s az esetben az az érték fogja az ingóságot helyettesíteni; ha felperes a becslő esküt le nem tenné, az ingóságok értékére irányzott kereseti kérelmével eluttasittatik. Indokok: Az el.öbiróság Ítéletének az ingók kiadására vonatkozó rendelkezését, azonban a 16. tételre nézve a főeskünek az azt elfogadó nyilatkozatnak megfelelő fenti szövegezésével helybenhagyni kellett indokainál fogva és azért, mert a jelen kereset nem a peres felek közti vagyoni rendezést, hanem a házasfelek közös lakásából s illetve a felperes férj kezelése alól az alperes által elvitt ingók visszaadását czélozza s igy a kereset emiitett tárgyánál fogva nem tartozik azon keresetek közé, a melyek külön bírósághoz utasítva volnának s a melyekre nézve az illetékesség hiánya miatt az érdemleges periratban előterjesztett kifogás figyelembe vehető volna, és mert a házassági kötelék a peres felek közt végleg felbontva még nincs, a házassági kötelék fenállása idejében pedig a közös vagyonnak kezelésére a férj van jogosítva, következéskép a férj a kezelése alól elvont szerzeményi javaknak visszaadását követelheti mindaddig, mig a házas felek közt a vagyoni viszonyok kérdése végleg nem rendeztetett. Az elsőbíróság ítéletének az ingók értékére vonatkozó részét azonban megváltoztatni azért kellett, mert a per tárgyát képező ingók megjelölt minőségüknél fogva nem tartoznak azon fajú ingók közé, a melyeknek értéke az 1881. évi LX. tcz. 217. §-ában előirt uton megállapítható volna és minthogy felperes vagylagosan az ingóknak a keresetben kitett értékében is kérte alperest elmarasztalni ; tekintve, hogy alperes a követelt értéket kifogásolta és tekintve,, hogy a keresetbe vett ugyanazon ingóknak természetben elő nem állíthatása esetén azok értékének becsű utján való megállapítása czélhoz vezetőnek nem mutatkozik s igy az ingók értéke más módon bizonyíthatónak nem találtatik, az ingók értékére nézve-