Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

79 alapítja, hogy férjét, alperest, kivel 1880. évi január 25-én egybekelt, annak erkölcstelen és az ő női szeméremérzetét sértő magaviselete miatt kénytelen volt elhagyni és gyermekével anyjánál menedéket keresni ; miért is alperest a külön válás idejétől, azaz 1884. évi június 3-tól kezdve a köztük fenálló házassági kötelék végleges felbontásáig havi 20 frt női tartásdíj fizetésére köteleztetni kéri. Törvényeink és birói gyakorlatunk szerint a nő a házassági kötelék fenállása alatt a férj lakásán kívüli külön tartást csak akkor van jogosítva követelni, ha perrendszerüleg igazolja, hogy a férjnek erkölcstelen élete, vagy a nő életét és egészségét fenyegető bánásmódja a közös lakásban együttélést reá nézve lehetetlenné tették, vagy ha férje által a közös lakásból elűzetett ; ezen esetektől eltekintve azonban csak azt követelheti, hogy férje őt a közös háztartásban tartsa el. Tekintve már most, hogy felperes keresetében maga is elismeri, hogy férje lakását önkényt, minden kényszer nélkül hagyta el és azon előadását, hogy férje együttlakásuk idejében idegen nővel szerelmi viszonyt folytatott, a mi a lakás elhagyására kényszeritette, a kihallgatott tanuk egyike sem igazolta ; tekintve továbbá, hogy az összes felperesi és alperesi tanuk vallomása egyáltalában semmi bizonyitékot sem szolgáltatott arra nézve, hogy a férj vétkessége megállapítható lenne ; tekintve, hogy ezek szerint felperesnőnek a közös lakás elhagyására jogos indoka nem volt, őt a női tartás megítélése iránt támasztott kérelmével elutasítani kellett annál inkább, mert azt, hogy alpereshez visszamenni akart és alperes őt visszafogadni vonakodott volna, nem is állította. A keresetnek a gyermektartási dij megítélésére irányuló része tekintetében birói határozat hozatala azért mellőztetett, mert azon kérdés elbírálása, hogy a kiskorú gyermekek tartási és neveltetési költségeit a tényleg különválva élő, de még birói Ítélettel el nem választott házasfelek közül ki viseli, nem a bíróságok, hanem az 1877. évi XX. tcz. 13. §-a értelmében a gyámhatóságok hatáskörébe tartozik s igy a kereset a kiskorú Árpád Dezső nevü gyermek tartásdija iránt a kir. törvényszéknél helytelenül indíttatott meg. (1892 okt. 4. 27883. sz. a.)