Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

50 Magánjogi Döntvénytár. bíróság a perben felvett bizonyítás eredménye alapján azt állapította meg, hogy az örökhagyó ugyanazt az okiratot nyilvánította végrendeletének, amelyet a végrendelet írásba foglalásával megbízott dr. B. Zsigmond neki pár nappal a végrendelkezés előtt bemutatott, s amelyet az örökhagyó ezt a bemutatást követő és a végrendelkezést megelőző időben, miután azt átolvasta s 1—2 napig magánál tartotta, jóváhagyott. Az örökhagyó tehát az okiratot ismerte, azt a végrendelkezéskor egyszerű szétnyitás és megforgatás útján is felismerhette, s nem lehetett tévedésben a felől, hogy az okirat az ő végakaratát tartalmazza. = Ad I. : Mjogi Dtár X. 57. szerint az összefűzésnek is a végrendelkező és a tanúk együttes jelenlétében kell történnie. 68. A házasfeleknek a különélésre vonatkozó megállapodása akkor is hatálytalan, ha a különélés kenyérkereset céljából történik. (Kúria 1933. okt. 31. P. III. 1174/1933. sz.) Indokok: Nem vitás tény, hogy az alperes 1925. évi augusztus hó elején a felperes tudtával és beleegyezésével vándorolt ki Észak-Amerika Kanada nevű államába. Az sem vitás, hogy az alperesnek ez a felperes tudtával és beleegyezésével történt kivándorlása nem a házassági életközösség végleges megszüntetése céljából, hanem kenyérkereset végett történt, amire reámutat az a felek között szintén nem vitás tény, hogy a felek egy ideig leveleztek egymással és az alperes a felperesnek többízben pénzt is küldött, sőt a felperest arra hívta fel, hogy a házassági életközösség folytatása céljából utazzék utána, de a felperes az alperes eme felhívásának a teljesítését megtagadta. Habár a feleknek ez a megegyezéses megállapodása — különösen a mai nehéz elhelyezkedési és kenyérkereseti viszonyok között, erkölcstelennek nem minősíthető, mégis annak már a házasság intézményének a házasfelek egész életére kiható céljára és rendeltetésére való tekintettel sem lehet jogi hatályt tulajdonítani. Ebből az álláspontból kiindulva egyik házasfél sem követelheti jogosan a különélésnek a fenntartását, sőt ellenkezőleg bármelyik házasfél követelheti a másik féltől bíróságon kívül magánúton a különélés állapotának a megszüntetését, és ha felhívott fél a házassági életközösség helyreállítását jogos indok nélkül megtagadja, úgy a megtagadás időpontjától kezdve különélése feltétlenül jogos indok nélkülivé válik. (Kir. Kúria állandó