Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

34 Magánjogi Döntvénytár. 40. /. A munkaadó az érdekében végzett munka közben véletlen balesetet szenvedett, biztosításra nem kötelezett munkás kárát is megtéríteni tartozik, ha a méltányosság így kívánja. — II. A kártérítés mértéke annak a kártalanításnak a mértékéig terjedhet, amelyet a munkás biztosítás esetén a baleseti pénztártól kapott volna. (Kúria 1933. ápr. 19. P. II. 3607/1932. sz.) Indokok: A fellebbezési bíróság által megállapított azt a tényállást, hogy a balesetet a felperes az alperes gazdaságában mint munkaigazolvánnyal ellátott mezőgazdasági napszámos szenvedte, akire a kötelező biztosítás nem terjedt ki, a felperes csatlakozási kérelmében panasszal támadta meg, mert hosszabb időre történt alkalmaztatása folytán oly szegődményes idénymunkás volt, aki egyrészt e minőségében is, de azonkívül, mint a szecskavágó és cséplőgépnél is alkalmazott munkás kötelező baleseti biztosítás alá esett. A panasz alaptalan. Az idénymunkások (ú. n. sommásmunkások) és a munkaadó közt létrejött szerződést a m. kir. földmívelésügyi miniszter 38,900/1928. VI. 1. sz. tájékoztató rendelete szerint csak akkor lehet — a baleset idejében még hatályban nem volt, de az 1876 : XIII. tc. 1. §-ával lényegileg egyező — 1907 : XLV. tc. 1. §-a értelmében gazdasági cselédviszonynak minősíteni, ha a munkavállaló a kikötött bér ellenében, a szerződésben megjelölt munkakörben legalább egy hónap vagy ezen időn túl terjedő időn át személyes és folytonos szolgálat teljesítésére kötelezi magát a munkaadó gazdaságában, vagyis ha a munkavállaló a szerződés időtartama alatt minden munkaerejét és munkaidejét kizárólag a munkaadónak bocsátja rendelkezésére, a felperes pedig szolgálati jogviszonyának ilyen minősítéséhez megkívánt azt a feltételt, hogy az egész munkaerejét és idejét legalább egy hónapon át bér és nem napszám ellenében kizárólag az alperesnek bocsátotta rendelkezésére, nem bizonyította. De nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal sem, hogy a felperes gépmunkásminőségét meg nem állapította, mert az e részben nem vitás tényállás szerint a kamrába beépített szecskavágó gép nem volt üzemben s a felperest a baleset nem a gép üzemében és nem a gép üzemével kapcsolatos munka közben érte. Az alperes ekként a kötelező biztosítás szabályait nem sértette meg, amikor a felperest az Országos gazdasági munkáspénztárnál baleset ellen nem biztosította.