Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. 19 jogkörének a gyakorlása körében nem jogellenesen szüntette meg. A felperes pedig, aki az addig reá nézve véletlenül előnyös helyzet fenntartását az alperestől magánjogi alapon nem követelhette, ennek a véletlen helyzetnek a megszűnése okából kártérítést sem érvényesíthet. A jelen esetben nincs oly magánjogi jogszabály, amely a felperesnek a fennállt helyzet változatlan fenntartását biztosítaná. Nem tekinthető ennek az 1890 :1. tc. 132. §-a, amely az épületeknek az úttól való távolságát csupán közérdekből szabályozza. De nem alapítja meg a felperes kártérítési követelését az a körülmény sem, hogy az alperes a szóbanforgó épületeket az illetékes közigazgatási hatóságok engedélye nélkül emelte, és hogy e közben a telke előtti útból is egy részt jogellenesen foglalt. Az alperes ezekért közigazgatási úton meg lett büntetve. Az út foglalása miatt pedig —a megállapított ténj^állás szerint — a m. kir. belügyminiszter által az út fenntartójával való szerződéses megállapodásra utasíttatott. A csatolt közigazgatási iratok tartalma szerint az alperes ezt az úthasználati szerződést meg is kötötte. Azonban az alperes megállapított és közigazgatásilag elbírált jogellenes cselekményei közte és a felperes között magánjogi jogviszonyt nem létesítettek. És a megállapítottak nem is oly jogellenes cselekmények, amelyek az alperest a felperessel szemben kártérítésre köteleznék. 22. Az 1874: XVIII. tc. 1. §-a által a harmadik személy cselekményét illetően megkívánt elháríthatatlanságon nem pusztán csak a vaspályavállalat szabályszerű szokásos elővigyázati intézkedéseitől feltételezett alanyi (szubjektív), hanem ezek elégtelensége esetében a mindenkori viszonyok által indokolt szükséghez képest esetleg ezeket meghaladó intézkedéseket is megkívánó tárgyilagos (objektív), de e mellett az észszerűen elvárható lehetőségek határaihoz igazodó viszonylagos (relatív), nem pedig minden emberi erő alkalmazásba vételével való feltétlen és korlátlan (abszolút) elháríthatatlanságot kell és lehet érteni. (Kúria 1933. nov> 2. P. VI. 5541/1932. sz.) = L. az ítélet indokolásában hivatkozott P. VI. 4426/1932. számú ítéletet (Magánjog Tára XIV. kötet, 65—74. oldalak). ~2*