Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. 17 -tott, emberileg érthető, hogy a falusi sötétségben észrevett embertömeg láttára meghökkenve megállott, s a csoportosulás oka iránt érdekló'dött. S minthogy az irányadó tényállás szerint a felperes nő nem tartozott a verekedést rendező tömeghez, nem is abban a helyiségben tartózkodott, ahol a zavargást előidézők, s minthogy hazafelé tartott s hazamenetelére más útvonal nem is állott rendelkezésére, mint ahol ment s ahol a lövés érte, a szerencsétlenség bekövetkezése körül őt gondatlanság nem terheli. A csendőrök fegyverhasználatának jogosságát az arra hatáskörrel bíró hatóság megállapította. Ez azonban a per elbírálásánál nem is döntő, mert a fegyverhasználat nem a felperesnővel szemben történt, s ő nem tartozott a tömeghez, amellyel szemben a csendőrök jogosan használtak fegyvert. De viszont áll az is, hogy a csendőröket vétkesség nem terheli, mert az őket szorongató tömeggel szemben jogos volt a fegyverhasználatuk. A kincstár tehát azon az alapon —hogy a közegei által másoknak vétkesen okozott kárért felel — kártérítésre nem kötelezhető. Azonban a kir. Kúria megítélése szerint az eset körülményeire való tekintettel, a vétlen károkozás elve alapján, az alperes felelőssége megállapítandó. A felperest a szerencsétlenség bekövetkezése körül semmi mulasztás nem terheli, nem kétséges, hogy kára máshonnan nem térül meg ; szegény napszámos leány, aki hibáján kívül a rendnek a köz érdekében történt helyreállítása alkalmával egész életére elnyomorodott, s ha műlábát sem tud szerezni, amire vagyontalansága miatt kilátása sem lehet, munkaképességcsökkenése 75°/0-os. A méltányosság tehát úgy kívánja, hogy a kárát legalább részben az állam megtérítése, s ezzel ne ő viselje az egészet, hanem átháruljon az államot alkotó összességre, amelynek érdekében a rend helyreállítása is történt. Minthogy azonban az alperes felelősségének megállapítása csak a méltányosság elve alapján történt, úgy a kár megállapításánál is a méltányosság az irányadó. Ennélfogva a felperes kártalanítása csak az igazolt szükséges készkiadásainak megtérítésére, időnként a szükséghez képest műláb szolgáltatására s munkaképessége csökkenésének arányában, a jelenlegi falusi életviszonyoknak megfelelő mérsékelt járadék megítélésére szorítkozhatik. = MTK. jav. 1737. §. 21. Az ingatlan tulajdonosa — szolgalmi jog vagy kötelmi kikötés hiányában — nem követelhet kártérítést Magánjogi Döntvénytár. XXVII. 2