Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

12 Magánjogi Döntvénytár. séges eszköz hiányaiért a gyógyintézetet fenntartó alperes államkincstár felelőssége az anyagi jog értelmében, de a méltányosság elvénél fogva is fennáll. Nem mentesíti ugyanis az alperes feleló'sségét az a körülmény — amit a fellebbezési bíróság ítéletében felhoz —, hogy a klinika nem nyerészkedésre alakult intézmény, ennélfogva nem helytálló az az indokolás sem, hogy az alperes minden érdek nélkül, kizárólag a gyógyítás kedvéért fogadta be az anyát a klinikára, a kezelésből tehát egyedül a felperesekre hárulhatott volna eló'ny. Az egyetemi klinikák tudvalevó'en elsősorban az orvosi szakoktatás s a tudományos búvárkodás céljait szolgálják, tehát az oda felvett betegek (és szülőnők) is a tudományos vizsgálódás és kísérletezés tárgyai, s ezáltal közvetve az orvosképzés szolgálatában állanak. De mindezektől eltekintve adat is van a használt eszköz hiányosságát illetőleg az azt kezelők gondatlanságának feltevésére abban, hogy a gyanúsított két szülésznőt a klinika az eset után szolgálatukból elbocsátotta, továbbá dr. M. K. törvényszéki orvosnak a bűnügyben előterjesztett indokolt szakvéleményében is (17. sorsz.), amely szerint minden valószínűség a mellett szól, hogy a melegítő csapjának hiányos záróképessége vagy hiányosan, tökéletlenül történt becsavarása által kiszivárgott forró víz okozta a csecsemő égési sérüléseit. Ezzel szemben iratellenes a fellebbezési bíróságnak a fentemlített orvosszakértői véleményre történt hivatkozással az a megállapítása, hogy a csecsemő megégése annak vizeletürítéséből is bekövetkezhetett, mert az idézett orvosi vélemény e feltevéssel szemben éppen annak adott kifejezést, hogy «úgyszólván kizárható, hogy a melegítőbe helyezés után kiürített vizeletnek felmelegedése hozhatta volna létre az égési sérüléseket*. A kifejtettekhez képest az alperest kártérítési felelősség terheli az általa fenntartott egyetemi klinikán történt kezelésből a másodrendű felperest ért testi sérülésből előállott károkért. De felelősség terheli az alperest az elsőrendű felperes feleségét ugyanez alkalommal ért károsodásért is. A felperesek meg nem cáfolt előadása alapján ugyanis további tényként állapítható meg, hogy miután a klinikai személyzet az újszülöttnek órákon át tartó sírása dacára nem jelentkezett, hogy annak okát megszüntesse, végül is a gyermek bölcsője mellett fekvő, s varrott műtéten átesett szülőanyja vette fel a gyermeket s bontotta ki a pólyából, megmozdulására azonban varrt sebe felszakadt, aminek következtében hosszadalmas betegsége keletkezett. Kétségtelen, hogy a szülő anyjának a gyermek megégésé-