Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

148 Magánjogi Döntvénytár. után a bontóperbeli ítéleti bontás alapjául szolgáló vétkességgel kapcsolatos nó'tartás kérdése perújítás tárgyává tétessék ; ezért a felperest keresetével elutasította. A fellebbezési bíróság eme döntésének helyességét a felperes felülvizsgálati kérelmében azon az alapon támadja, hogy az nemcsak az eljárási jogszabályokat, hanem az anyagi jogot is sérti, mert kereseti kérelme kifejezetten és csakis a közjegyzői okiratba foglalt megegyezésnek az érvénytelenítésére és ennek folyományaként az őt megillető végleges tartásdíj megállapítására irányul, ez pedig a bontóper befejezése után is helyt foghat abban az esetben, ha a házassági vagyonjogi kérdéseket korábban rendező ügylet semmis vagy egyébként érvénytelen, még abban az esetben is, ha az érvénytelen ügylettel történt rendezésre figyelemmel, a bontóperben a végleges nőtartási igényt illetően jogfenntartással nem is élt. E mellett a bontóperben már megállapított vétkesség folytán a bontás alapjául szolgált vétkesség kérdése újabb vizsgálat és döntés tárgya nem is lehet. hanem a már jogérvényesen megállapított alperesi vétkességnek törvényből folyó következménye az, hogy a nem vétkes feleség tartásáról gondoskodni köteles, keresetének alapja tehát az alperes terhére megállapított vétkesség lévén, az erre is kiterjedő perújítási célzatot a keresetének semmi esetre sem lehet tulajdonítani. Ez a panasz alapos. Ugyanis a 6. sorsz. alatti közokiratban kétségbevonhatatlan nyíltsággal jut kifejezésre a házasság felbontására irányuló közös elhatározás, az a rendelkezés pedig, hogy felperes csak abban az esetben kapja meg a letétbe helyezett 500 P-t, ha a házasság az okirat keltétől számítva aránylag rövid idő alatt jogerős bírói ítélettel felbontatik, nyilvánvalóan azt célozza, hogy felperes a házasság felbontását minél előbb kérje és annak zavartalan és gyors lebonyolítása elé akadályokat ne gördítsen. Minthogy pedig a házasság fenn, vagy fenn nem tartása a felek szabad rendelkezése alól ki van véve, az olyan megállapodás, amely a házasság felbontását, vagy annak megkönnyítését célozza, a jóerkölcsökbe ütközik, a kir. Kúria a maga részéről is úgy találja, hogy helyes a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy a közjegyzői okiratba foglalt megállapodás minden vonatkozásában semmis és érvénytelen és arra az alperes jogokat nem alapíthat, ennek következménye pedig a 458. számú elvi határozatban kifejezésre juttatott anyagjogi szabály értelmében az eredeti állapot visszaállítása, mert az állandó bírói gyakorlatban gyökerező jogszabály értelmében