Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. 147 get kötötték, amelynek értelmében a férj által egyidejűleg letétbe helyezett 500 P a feleség összes házassági vagyonjogi igényei kielégítésére szolgál, de csak abban az esetben, ha a házasság 1930. évi május hó 15. napjáig bíróilag jogerősen fel fog bontatni, amely megindítandó bontóper összes költségét a férj tartozik viselni. Ezen egyesség után a jelen perbeli felperes 1929. évi október hó 23. napján visszahívó kérvényt, majd a visszatérésre megszabott határidő eredménytelen eltelte után 1930. évi január hó 30. napján a H. T. 77. § a) pontjára alapított bontókeresetet adott be, kijelentve keresetlevelében, hogy tartásdíjat és perköltséget nem igényel. Ebben a bontóperben az alperes férj nem védekezvén, a pestvidéki kir. törvényszék 1930. évi március hó 12. napján meghozott P. VI. 1828/1930. számú ítéletével a peres felek házasságát az érvényesített bontóok alapján az alperes férj hibájából és vétkessé nyilvánítása mellett felbontotta. Ez az ítélet az érdekelteknek a jogorvoslatról történt lemondása folytán 1930. évi április hó 10. napján jogerőssé vált. A fellebbezési bíróság ebből a tényállásból azt a következtetést vonta le, hogy az említett egyesség létesítésével a peres felek akarata házasságuk mielőbbi felbontására irányult, ennélfogva az egyesség mint a jóerkölcsökbe ütköző megállapodás, érvénytelen, és a 458. számú elvi határozatban kifejezésre juttatott állandó bírói gyakorlaton alapuló jogszabály értelmében bírói oltalomban nem részesülhet, érvényes megállapodás hiányában tehát az említett egyességet megelőző állapot az irányadó. Miután pedig felperes a bontóperben a végleges nőtaitáshoz való jogát fenn nem tartotta, sőt arról kifejezetten le is mondott, a 411. számú elvi határozatban megrögzített jogszabály értelmében a bontóper jogerős befejezése után végleges nőtartásdíjat utólag már nem követelhet. Utalt a fellebbezési bíróság arra is, hogy a 19. alszámú jegyzőkönyvhöz Fje alatt csatolt különirat szerint a felperes kifejezett kereseti kérelme annak kimondására is irányult, hogy a bontóperben ügyvédje által a végleges nőtartásdíj tekintetében tett lemondás az erre kiterjedő ügyvédi meghatalmazás hiánj-a, valamint a lelki kényszer hatása alatt állott felperesnek a bontóper folytatásához szükséges akarat hiánya miatt érvénytelen. í)e, mert a fellebbezési bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy ez a kereseti kérelem lényegében a Pp. 563. §-ának 5. és 11. pontja szerinti perújítási kérelmet tartalmaz, ez pedig a Pp. 682. §-ában foglalt jogszabály értelmében ki van zárva olyan értelemben, hogy a házasság felbontását kimondó ítélet 10*