Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. 143 mennyiben akadályozza a törvényes örökösödési rend érvényesülését. A fellebbezési bíróság megállapította, hogy az örökhagyó végrendelete úgy a magyar, mint a New-Jersey állambeli jogszabályok szerint alaki kellékhiányban szenved és ennek következtében érvénytelen. Az alperesek ezt a döntést azon az alapon támadták, hogy a végrendelet érvényességének elbírálására a magyar bíróságnak nincsen hatásköre, továbbá hogy ezt a kérdést az összes örökösök perbenállásának hiánya miatt sem lehet elbírálni. A hatáskör hiányára alapított kifogás alaptalan, mert Magyarországba került s itt birtokba is vett ingó hagyatékról lévén szó, a magyar honos és Magyarországon lakó peres felek perére a magyar bíróság hatásköre kétségtelen. De alaptalan az összes örökösök perbenállásának hiányára alapított kifogás is, mert az összes örökösök perbenállására csupán abban a jelenleg fenn nem forgó esetben van szükség, ha a kereseti igény mindegyikükkel szemben érvényesíttetik, egyébként pedig annak, hogy az örökösök egy része nem vonatott perbe, csak az a következménye, hogy a végrendelet érvényessége kérdésében hozott határozat hatálya a perben nem álló örökösökre nem terjed ki. Ezek szerint az alpereseknek a végrendelet érvénytelenítése miatt emelt felülvizsgálati panasza alaptalan. A végrendelet érvénytelensége folytán az örökhagyó ingó hagyatékában Xew-Jersey állam jogszabályainak megfelelő és a fellebbezési bíróság által helyesen megállapított törvényes örökösödési rend érvényesül. Az alpereseknek ezt támadó felülvizsgálati panasza tehát szintén alaptalan. A fellebbezési bíróságnak számszerű megállapítását, vagyis azt, hogy az örökhagyó dollárhagyatékából a peres felek mindegyikét az örökhagyó honossági államának törvényei szerint dollárösszegben mennyi illeti és hogy abból külön-külön mennyit kaptak meg, a peresfelek egyike sem támadta meg. A felperesek kereseti kérelme eredetileg dollárösszegben, vagy annak a fizetéskori pengőértékében való marasztalásra irányult, az utolsó fellebbezési tárgyaláson azonban ettől eltértek és az alpereseket az őket illető dollárösszegek beváltása folytán kapott és 5*71 árfolyamnak megfelelő pengőértékben és ennek kamatában kérték marasztalni. A fellebbezési bíróság tévesen tekintette ezt a kérelmet a Pp. 492. § második bekezdésének tilalma alá eső új keresetnek, mert a felperesek ezen kérelmük előterjesztésével nem tettek