Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. 117 is meghatározottnak kell lennie, mert különben bérleti viszony nem keletkezhetik. (Kúria 1934. jún. 26. P. VI. 1489/1934. sz.) Indokok: A megállapított tényállásból nem következik, hogy a peres feleknek jogviszonyát 1933. március hó 15-től fogva bérleti szerződésnek lehessen tekinteni. Ily minősítés ellen szól ugyanis az alperesek részéről kötelezett ellenszolgáltatás határozatlansága. A határozatlanság természetesen nem abban van, hogy a másodrendű alperes, akinek eljárását egyéb iránt az elsőrendű alperes mindenben jóváhagyta, bérképpen nem pénzt kötelezett. A bér ugyanis másféle ellenértékben is állhat, azonban ennek a másféle ellenértéknek is meghatározottnak kell lennie, mert különben bérleti viszony nem keletkezhetik. Az alperesek az ellenszolgáltatást — a tárgyaláson is előadott 4. sorszámú előkészítő iratukban — 12 pontban sorolták fel. Utóbb maguk adták elő (6. sorsz. irat), hogy a tárgyalások során nem volt szó sem a park szénaterméséről (8. pont), sem a melegházról (12. pont). A másodrendű alperesnek a ténymegállapítás alapjául szolgáló eskü alatti vallomásai (9. és 16. sorsz. jegyzőkönyvek) szerint ő ellenértékül (bérképpen) kötelezte az úgynevezett intézői lakot a hozzátartozó földdel (1. és 2. pont), továbbá vállalta, hogy tataroztatja a kastélyt (3. pont), fizeti a két ház adóját (5. pont) és fizeti a kertészt (7. pont), úgyhogy mindez kitegye az évi 3000 pengőt. A határozatlanság azonban még e pénzben megszabott értékhatár mellett is megvan, mert arra nincs adat, hogy a felek az intézői laknak és a hozzá tartozó földnek használati értékében megállapodtak volna és így nem lehetett tudni, hogy ezeket minő értékben kell számbavenni, vagyis hogy minő használati értékhez kell hozzászámítani a többi szolgáltatást, így például a tatarozást is, hogy az évi 3000 pengő meg legyen. így tehát a tatarozási kötelezettség teljesen bizonytalan értékű ellenszolgáltatás. Ilyen körülmények között bérleti szerződést és azon alapuló bérleti jogot nem lehet az alperesek javára megállapítani, tehát a felperesek a birtokbaadást keresetük szerint követelhették. = A döntés nem csupán a bérlői szolgáltatás meghatározhatóságát kívánja meg, hanem a szolgáltatás pénzbeli értékének előre meghatározását állítja fel mint a szerződés érvényességi kellékét. A MTK. jav. 1481. §-ának szóhangzata sem zárja ki az ily szigorú értelmezést. Azt mégis a gyakorlati szükségességen túlmenőnek tartjuk.