Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. 115 Indokok: A peres felek jogügyletéről felvett közjegyzői -okirat tartalmából kétségtelen, hogy a felperes közalkalmazotti állásba elhelyezése végett ígért az alperes részére vagyoni ellenszolgáltatást, az alperes pedig az ellenszolgáltatást ebből az okból kötötte ki, illetve fogadta el. A felek jogügyletkötési szándékának a lén3^ege tehát a felperes közalkalmazotti elhelyezése az alperes befolyása mellett, s ezzel szemben és ellenértékül a felperes részéről vagyoni juttatás az alperes részére. Ebből folyóan, habár a tényállás szerint az állás megszerzéséért kikötött, s havonként teljesítendő ellenszolgáltatás a nyomorék és szűkös megélhetési viszonyok közt levő, idősebb korú alperes részbeni eltartására irányult, s így a jogügylettől bizonyos fokban az emberies szempont el nem vitatható, mégis (. . . Mint a fejben . . .) Nem sérti ezek szerint az anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak a döntése, midőn a felek közt létrejött jogügyletet érvénytelennek mondotta ki. = Hasonlóak : Mjogi Dtár V. 41., VIII., 107.; v. ö. a PHT. 513. számú E. H.-ot a közszállítási kijárásokról. 123. A polgári bíróság az 1914: XVII. tc. 34. § 3. bekezdése értelmében csak azt bírálhatja el, hogy a vasúti alkalmazott fegyelmi úton való elbocsátása oly cselekmény miatt történt-e, amelyet a törvény fegyelmi vétségnek minősít, de nem bocsátkozhatik annak újbóli vizsgálatába, hogy a fegyelmi vétség tényálladékát kimerítő cselekményeket az alkalmazott valóban elkövette-e és hogy azokra nézve az elbocsátás nem volt-e túlszigorú büntetés? (Kúria 1934. jún. 5. P. VI. 5502/1933. sz.) = Lényegileg így : Mjogi Dtár XXI. 96. ; v. ö. azonban a 49. J. E. D.-t. 124. A közvetítő ügynök megbízás esetén, ha a kikötésnek megfelelő kölcsönt szerzett, a díját akkor is igényelheti, ha a megbízó maga is eljár, de a kölcsön megszavazása az ügynök tevékenységére vezethető vissza. (Kúria 1934. jún. 5. P. VI. 1634/1933. sz.) = A jogilag megkívánt oksági kapcsolatnak a közvetítő tevékenysége és az ügylet létrejötte között csupán adekuátn&k kell lennie. «A közvetítő az ügvlet létrejöttét csak előmozdíthatja, de saját akarata által nem okozhatja». <Kúria, 35/1900.) így kell értenünk azt a követelményt, hogy a közbenjárás 8*