Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. 79 nyeinek már az 1928. év nyarán létesült egyesség értelmében történt kielégítése dacára a két lovat és csikót, majd a három tinót a felperes ellentállása ellenére, sőt a felperes megbünte­tésére és kártérítési kötelezettségének megállapítására vezetett erőszak alkalmazásával, kényszerítő körülmények bizonyított fennforgása nélkül, tehát károkozási célzattal eladta, vétel­áruk jelentékeny részét a közös adósság közös viselésére vonat­kozó kötelezettség megszegésével megtartotta, a felperes köz­szerzeményi igényének az alperes vagyontalansága folytán meg nem téríthető anyagi kárral járó és szerény vagyoni viszonyai mellett anyagi romlásának előidézésére is alkalmas veszélyez­tetése nyilván felismerhető. Az alperes magatartásában megállapíthatók azok az alkotó elemek, amelyeket a kir. Kúria a H. T. 80. § aj pontjában meg­határozott bontó ok létesüléséhez fentebb felhívott feloldó vég­zésében megkövetelt. 96. Az özvegyi jogra való érdemetlenséget nemcsak a megátalkodott erkölcstelen életmód folytatása — ágyas ­sági viszony vagy törvénytelen gyermek szülése — vonja maga után, hanem általában véve a férj emléke iránti tiszteletnek durva megsértése. (Kúria 1934. ápr. 24. P. I. 4219/1933. sz.) Indokok : (. . . Mint a fejben . . .) A ti>ztelet durva megsértését azonban nem meríti ki az alperesnek oly viselkedése, amelynek megfigyeléséhez létrának igénybevétele és ablakredőny elmozdítása volt szükséges, és amely megfigyelés a tanúvallomások valósága esetén sem ered­ményezett mást, mint annak az észlelését, hogy a megfigyelések alkalmával az alperes hálószobájában az alperesen és kis leá­nyán felül X. Sándor is aludt. Ez a körülmémy ugyanis az al­peres társadalmi állására, az általa lakott ház beosztására és a felperesek által tagadásba nem vett arra a tényállítására tekin­tettel, hogy a hálószobájában vele és kis leányával együtt oly­kor rokon- és vendégférfiak is aludtak, egymagában az ágyas­sági viszony következtetésére nem elegendő. Ennek következ­tében nincs jelentősége annak a kérdésnek, hogy az alperes háló­szobájában éjjel égett-e a lámpa s a tanúk az általuk tanúsított helyzetet észlelhették-e. = Hasonlóak : Jogi Hírlap III. 952., 1119., IV. 867., VII. 205.

Next

/
Thumbnails
Contents