Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. 79 nyeinek már az 1928. év nyarán létesült egyesség értelmében történt kielégítése dacára a két lovat és csikót, majd a három tinót a felperes ellentállása ellenére, sőt a felperes megbüntetésére és kártérítési kötelezettségének megállapítására vezetett erőszak alkalmazásával, kényszerítő körülmények bizonyított fennforgása nélkül, tehát károkozási célzattal eladta, vételáruk jelentékeny részét a közös adósság közös viselésére vonatkozó kötelezettség megszegésével megtartotta, a felperes közszerzeményi igényének az alperes vagyontalansága folytán meg nem téríthető anyagi kárral járó és szerény vagyoni viszonyai mellett anyagi romlásának előidézésére is alkalmas veszélyeztetése nyilván felismerhető. Az alperes magatartásában megállapíthatók azok az alkotó elemek, amelyeket a kir. Kúria a H. T. 80. § aj pontjában meghatározott bontó ok létesüléséhez fentebb felhívott feloldó végzésében megkövetelt. 96. Az özvegyi jogra való érdemetlenséget nemcsak a megátalkodott erkölcstelen életmód folytatása — ágyas sági viszony vagy törvénytelen gyermek szülése — vonja maga után, hanem általában véve a férj emléke iránti tiszteletnek durva megsértése. (Kúria 1934. ápr. 24. P. I. 4219/1933. sz.) Indokok : (. . . Mint a fejben . . .) A ti>ztelet durva megsértését azonban nem meríti ki az alperesnek oly viselkedése, amelynek megfigyeléséhez létrának igénybevétele és ablakredőny elmozdítása volt szükséges, és amely megfigyelés a tanúvallomások valósága esetén sem eredményezett mást, mint annak az észlelését, hogy a megfigyelések alkalmával az alperes hálószobájában az alperesen és kis leányán felül X. Sándor is aludt. Ez a körülmémy ugyanis az alperes társadalmi állására, az általa lakott ház beosztására és a felperesek által tagadásba nem vett arra a tényállítására tekintettel, hogy a hálószobájában vele és kis leányával együtt olykor rokon- és vendégférfiak is aludtak, egymagában az ágyassági viszony következtetésére nem elegendő. Ennek következtében nincs jelentősége annak a kérdésnek, hogy az alperes hálószobájában éjjel égett-e a lámpa s a tanúk az általuk tanúsított helyzetet észlelhették-e. = Hasonlóak : Jogi Hírlap III. 952., 1119., IV. 867., VII. 205.