Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. 77 A felülvizsgálattal meg nem támadott irányadó tényállás szerint azonban a felpereseknek nem sikerült bizonyítaniok, hogy az alperesek 1929. év óta a felpereseket a tulajdonukban bármikép megháborították volna. Viszont az a tény, hogy L. András és L. Péter alperesek jogelőde: néhai L. Péter — valamint a jelen perben is alperesként szereplő L. Péterné — 1907. év óta az 1929. évi május havában történt eltiltásukig családtagjaikkal a felperes ingatlanának útként használt részén kocsin és gyalog állandóan közlekedtek, a jelen perbeli felperesek által néhai L. Péter és neje ellen birtokháborítástól való eltiltás iránt indított perben hozott jogerős ítélet megállapítása izerint nem tilos önhatalommal, hanem a felperesek és jogelődeik tudtával, azok tiltakozása nélkül történt. Ily irányadó tényállás mellett, valamint arra való figyelemmel, hogy felülvizsgálattal meg nem támadott ténymegállapítás az is, hogy amidőn a felperesek ügyvédje dr. K. Károly, néhai L. Péter úgy neje perbeli ügyvédjével, a jelen perben is alperesek képviselőjeként szereplő dr. B. Jenő ügyvéddel közölte azt, hogy felperesek képviseletében a birtokháborítási per befejezte után jogpert kíván indítani annak megállapítása iránt, hogy az alpereseket a felperesek ingatlanán átjárás iránti szolgalmi jog meg nem illeti, dr. B. Jenő az alperesek nevében azt jelentette ki, hogy ily per megindítása felesleges, mert ügyfelei a szóbanforgó úton az eltiltás után többé átjárni nem akarnak s írásbeli nyilatkozatot is hajlandók adni a felperesek kívánságára arról, hogy a kérdéses útra vonatkozóan őket semmiféle jog meg nem illeti, a felperesek azonban anélkül, hogy az okirat kiállítása iránti kívánságoknak kifejezést adtak volna, 1932. évi december hó 6-án a jelen pert folyamatba tették. Nem sért anyagi jogszabályt a fellebbezési bíróságnak az; az ítéleti döntése, amely felperesek keresetét elutasította. E tényállítás szerint ugyanis a felperesek nem bizonyították, hogy az alperesek a felperesek tulajdonjogának gyakorlatát jogellenesen sértő oly cselekményt követtek volna el, amely a kereset beadására és megítélésére alapul szolgálhatna. A kifejtetteknél fogva a kir. Kúria a felperesek felülvizsgálati kérelmét mint alaptalant annyival inkább elutasította, mert az alperesek a perben is azt az álláspontot foglalták el, hogy ők a felperesek ingatlanaira semmiféle szolgalmi jogot nem kívánnak gyakorolni, s azzal védekeztek, hogy ők az átjárástól történt eltiltás óta a felperesek ingatlanain sohasem jártak át s ez okból velük szemben a felperesek keresettel fellépni nem jogosultak, s erre való hivatkozással kérték a kereset elutasítá-