Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)
70 Magánjogi Döntvénytár. 88. A baleset előidézésében közreható véletlennek a kockázatát a veszélyes üzem fenntartója nem tartozik viselni akkor, ha a balesetet szenvedett a saját gondatlansága következtében került abba a veszélyes helyzetbe, amelyben ez a véletlen bekövetkezhetett. (Kúria 1934. márc. 21. P. I. 3162/1933. sz.) Indokok : Helyes a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy a felperes gondatlan magatartást tanúsított azzal, hogy a vonat elindulása után a felszállást a már mozgásban levő kocsira megkísérelte. A felperesnek ez a gondatlansága a bekövetkezett balesettel kétségtelenül okozati összefüggésben van. Az okozati összefüggés fennáll abban az esetben is, ha való a felperesnek az az előadása, hogy ő a kocsi lépcsőjéről már feljutott a vasúti kocsiba és ott az ajtó közelében állott, amikor, tisztelgés céljából való megfordulása közben, valós: ínűleg a becsapódó ajtótól kapott lökés következtében a kocsiról lesodródott. A felperes leesése ugyanis csak abban az esetben történhetett meg ezen a módon, ha ő az ajtó nyílásában állott ; ebben az esetben azonban nagyfokú gondatlanságot tanúsított a felperes éppen azzal, hogy ilyen veszélyes helyen állva, a kiesés megakadályozásához szükséges fogódzás vagy megkapaszkodás nélkül kifelé fordult, a helyett, hogy a biztonságáról gondoskodott volna, szem elől tévesztve azt, hogy ha a kocsi lépcsőjéről sikerült is már feljutnia, nincsen túl a veszélyen addig, amíg a mozgó vonat rázásának és lökéseinek kitéve, a nyitott ajtóban áll. De magát ezt a veszélyes helyzetet is a felperes idézte elő azzal, hogy a mozgásban levő vonatra felszállt. Márpedig a baleset előidézésében közreható véletlennek a kockázatát a veszélyes üzem fenntartója nem tartozik viselni akkor, ha a balesetet szenvedett a saját gondatlansága következtében került abba a veszélyes helyzetbe, amelyben ez a véletlen bekövetkezhetett. Ha meg is lehetne állapítani, hogy a felperes a szolgálata érdekében ügybuzgóságból szállott fel a mozgó vonatra, ez a felperes magatartásának a gondatlan voltát meg nem szünteti, és arra, hogy a kir. Kúriának a PHT.-ba 544. szám alatt felvett elvi határozatában kifejezésre jutó jogelv a felperes javára alkalmaztassák, alapul nem szolgálhat, mert a felperes nem is állított olyan tényt, amelyből arra lehetne okszerű következtetést vonni, hogy akár valóságban, akár a felperesnek bár téves, de jóhiszemű felfogása szerint valamely közvetlenül fenyegető veszély elhárítása tette szükségessé azt, hogy a felperes a saját testi épségének kockáztatásával a mozgó vonatra felszálljon.