Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Magánjogi Döntvénytár. 51 és az E. r.-t. között létrejött szerződésnél fogva az utóbbira szállott át. Ezért a kir. Kúria sem tartotta szükségesnek a vitatott gyakorlat fennforgása kérdésében a Szerzőijogi Szakértő Bizottság meghallgatását. Ehhez képest az E. részvénytársaság jogosítva volt a felperes által készített kísérő feliratok szerzői jogát a másodrendű alperesre ruházni azt követően is, hogy az E. r.-t.-nak a film bemutatásához való joga megszűnt s a bemutatás jogát a másodrendű alperessel társas viszonyban levő elsőrendű alperes szerezte meg. A felperes hivatásos dramaturg lévén, az alperesek ellenkező kikötés hiányában kötelességüknek tarthatták a filmbemutatás alkalmával a kísérő feliratokat szerkesztő felperes nevének a feltüntetését a nélkül, hogy a felperesnek ehhez való hozzájárulását külön megszerezték volna. Minthogy a felperes és az E. r.-t. között szolgálati szerződés és nem kiadói ügylet jött létre, ezért a felperes nem hivatkozhatik a K. T. 522. §-ában foglalt rendelkezésre. 59. /. A különvagyon megtérítésére jogosult félnek nem kell kimutatnia azt, hogy a hiányzó különvagyon szerzésre, illetve beruházásra vagy befektetésre fordíttatott, hanem már magában véve az a tény, hogy a különvagyon hiányzik, jogot ad a megtérítésre, kivéve ha a különvagyon elpusztult, eltékozoltatott vagy ingyenes ügylet folytán került ki a házastárs vagyonából. — II. A közszerzemény tárgya az a vagyonszaporulat, ami a házastársaknak a szerzeményi közösség megszüntetésekor meglevő összes vagyonából különvagyonuknak levonása után megmarad. — III. Az eladott különvagyon-tárgyak eladási áruk szerint veendők számításba. — IV. A közszerzeményi vagyontárgyak, amennyiben természetben megvannak, az állandó bírói gyakorlat értelmében rendszerint természetben osztandók meg. (Kúria 1933 febr 6 P j 5793/1930. sz.) Indokok : (. . . Mint a fejben I. alatt . . .) Ennek folytán az alperes csupán azt tartozott bizonyítani, hogy az ilyenekül állított különvagyon tárgyai tényleg megvoltak. Erre azonban az 1886 : VII. tc. 21. §-ában foglalt bizonyítási szabály nem terjedt ki. 4*