Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

52 Magánjogi Döntvénytár. Ennek megsértését tehát a felperesek ebből az okból és még azért is alaptalanul panaszolják, mert alperes nem is okirattal kívánt bizonyítani. De alaptalan felpereseknek ugyanezen törvénycikk 22. §-ának megsértése címén, valamint annak megállapítása miatt használt felülvizsgálati panasza is, hogy alperes az ő különvagyonát tevő készpénzét a közös gazdaságba fektette, mert a fent kifejtettek szerint alperesnek a megtérítéshez való joga nem jogügyleten alapszik, és mert ez a jog őt arra való tekintet nélkül megilleti, hogy a különvag3ronát tevő készpénzt befektette-e vagy sem a közös gazdaságba. Azt pedig a felperesek nem is állították, hogy a különvagyon elpusztulás, eltékozlás vagy elajándékozás folytán hiányzik. Mindezeknél fogva és mert a fellebbezési bíróság az alperes különvagyonának megállapításánál a per egész anyagát szorosan mérlegelte és tüzetesen megindokolta azt is, hogy alperes eskü alatt tett és esküvel erősített vallomását miért fogadta el valónak, továbbá, mert a fellebbezési bíróság idevonatkozó indokolásában sem jogszabály helytelen alkalmazása vagy mellőzése, sem nyilván helytelen ténybeli következtetés, sem iratellenesség fel nem ismerhető : a fellebbezési bíróságnak az alperes különvagyonára vonatkozó megállapítása, mint a bizonyítás mérlegelésének az eredménye, felülvizsgálat tárgyává nem tehető s ennek következtében a jelen felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Igaz ugyan, hogy (. . . Mint a fejben II. alatt . . .) ezt a vagyonszaporulatot azonban a jelen esetben nem lehet az ingatlanok területe szerint kiszámítani, mert azonkívül, hogy az egyes ingatlanok értéke között lényeges eltérés lehet, az alperesnek megtérítendő különvagyona túlnyomó részben készpénzből állott. Ezért és mert (. . . Mint a fejben III. alatt . . .) a közszerzemény kiszámításának a fellebbezési bíróság által alkalmazott módja miatt használt felülvizsgálati panasz annál inkább alaptalan, mert felpereseknek azt az érvelését, hogy a házasság tartama alatt szerzett ingatlan az eladott ingatlanok eladási árából vásároltatott, teljes mértékben megcáfolja az a körülmény, hogy ezek az eladások a vételnél évekkel későbben történtek. (. . . Mint a fejben IV. alatt. . .) Nem helytálló tehát felperesnek az a felülvizsgálati kérelme, hogy a természetben meglevő közszerzeményi vagyontárgyak egészben a hagyatékhoz tartozóknak állapíttassanak meg. A fellebbezési bíróság helyes megállapítása szerint, örökhagyónak 8305 K, alperesnek pedig 4560 K értékű különvagyona