Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Magánjogi Döntvénytár. 27 lom hatályossága esetében a felfolyamodással élőt a felfolyamodás joga a másodbírói végzés ellen megilleti. A felfolyamodással élő felfolyamodási jogosultságának megállapíthatása szempontjából ekként az a kérdés vizsgálandó, hogy a C. 10 alatt feljegyzett elidegenítési tilalom hatályos feljegyzésnek minősíthető-e? E kérdésben a kir. Kúria a 3884/1930. tkv. számú kérvény s az 1487/1931. számú végzés alapján azt állapítja meg, hogy az elidegenítési tilalom a vevőtársak közt létesült 1929. évi április 30-án kelt szerződéses megállapodás alapján jegyeztetett fel. Ez a szerződéses megállapodás idevonatkozóan azt foglalja magában, hogy egyik vevőtárs sem adhatja el az őt megillető részt mindaddig, míg a közös gazdálkodás meg nem szűnik. A 30. számú elvi határozat értelmében azonban a fenti megállapodás alapján az elidegenítési tilalom bejegyzése helyet nem foghatott, s ha mégis bejegyeztetett, úgy az hatálytalan. Hatálytalan pedig azért, mert a 30. számú elvi határozat alatt közölt 74. számú teljesülési döntvény szerint, a jelen esetben, amidőn az elidegenítési tilalom feljegyzésének alapjául szolgált szerződés létesítésében az eladóként szereplő tulajdonosok részt egyáltalán nem vettek, amidőn e szerződés a telekkönyvi tulajdonosok által kötött adásvételi szerződésnél különben is korábban kelt s a szerződés nem az átruházó telekkönyvi tulajdonosoknak vagy harmadik személynek valamely az átruházott ingatlan állagára vonatkozó s a telekkönyvben kitüntetett igénye biztosítására engedélyeztetett, hanem oly célból, hogy a vevőtársak, maguk közt, egymásra kihatóan biztosítsák a célbavett közös gazdálkodás fenntartását, az elidegenítési tilalom a felhívott döntvényben körülírt feltételeknek meg nem felelt. E hatálytalanság következtében felfolyamodással élő e feljegyzésre jogot semmi irányban nem alapíthat, annak alapján tehát felfolyamodási jogosultsága sem állapítható meg. = A fenti határozat a feljegyzés érvényességét incidentatiter állapítja meg. Hasonló : Kúria Pk. V. 4327/1930. is. Ez az álláspont azzal a veszéllyel jár, hogy a bíróság a perre tartozó jogvitát igazgatási ügyúton intézi el. Viszont a Kúria P. V. 4368/1928. sz. ítélete a feljegyzés érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet azzal utasította el, hogy a törlés, mint marasztalás iránt lehet perelni, tehát megállapításnak nincs helye. 27. A baleseti kártérítés szempontjából kórházakban az ápolószemélyzet részére adott borravalót a viszonyokkal helyes arányban álló mérsékelt összeg erejéig szükséges kiadásnak kell tekinteni. (Kúria 1932. dec. 20. P. VI. 7195/1930. sz.)