Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Magánjogi Döntvénytár. A közjegyzői okirat felvételének és az alperes házában a fent leírt módon való élésnek az volt az oka, hogy a felperesmagát csak egyházjogilag tekintette az alperes feleségének, míg az állami jog szempontjából a meghozott bontó ítélet folytán magát elvált asszonynak tartotta. Kijelentette a felperes, hogy nem kezd az alperessel nemi életet addig, amíg az alperessel polgárilag meg nem esküszik, mert a születendő gyermek a felperes leánynevét viselné, továbbá hogy a közjegyzői okiratba foglalt ügyletet azért kötötte meg, mert jobbnak látta, ha magát polgári szerződéssel is biztosítja. A sz.-i törvényszék ítéletét magára nézve az alperes is érvényesnek tartotta. A fentebb előadottak szeiint azonban a peresfelek házassága a sz.-i törvényszék ítélete ellenére is érvényesen fennállott s így döntő, hogy az egyházi hatóság előtt a kibékülés tárgyában tett nyilatkozat után a peresfelek házassági együttélése kinek a hibájából hiúsult meg. Erre nézve ügyelembe jön, hogy a felperes kívánságára a házasság fogalmával ellentétes szerződést kötöttek. Ebből pedig, kapcsolatban azokkal a tényekkel, amelyek a peresfeleknek az egymással élésre vonatkoznak, következik, hogy a felperes nem is akart az alperessel házaséletet folytatni. Ennek a következménye pedigv hogy a peresfeleknek egymással való élése nem felel meg a házasság erkölcsi és jogi tartalmának, hanem csak egy fedél alatt való lakás még akkor is, ha a peresfelek egyes cselekedetei, így hogy együtt fogadtak vendégeket, alkalmasak a házassági együtt élés látszatának a feltüntetésére. Alaptalan ennélfogva a felperesnek mindaz az érvelése, amelyet arra vonatkozóan hozott fel, hogy a házassági együttélését az alperessel helyreállította. A feleknek egymással való élése tehát nem vonja maga után azokat a jogi következményeket, amelyek a házassági együttélés helyreállításából keletkeznek. így nem vonja maga után azt sem, hogy az együttlakásnak, az alperes vétkességéből való megszakadása esetében,a peresfelek között a nőtartás kérdésében 1927. évi június hó 2-án létrejött egyességgel szemben feléledjen a felperesnek az a joga, hogy az alperestől ideiglenes nőtartási díjat követeljen. Közömbös mindennél fogva, hogy a peresfelek között az együttlakás milyen körülmények között szakadt meg. = A fejben írt tétel a külföldi ítélet érvénytelenségének logikus következménye.