Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

6 Magánjogi Döntvénytár. pított kifogásával szemben a fellebbezési bíróság azt állapította meg, hogy a felperes gyenge felfogású, főkép pedig a külső tanyavilágban élő, teljesen műveletlen ember, akinek sem a gyermek születéséről, sem az ezzel kapcsolatos kérdésekről annak idején nem volt kellő felfogási képessége, azonban ennek dacára a felperes perképességét megállapította. Az alperesnek a Pp. 71. és 75. §-ára fektetett idevonatkozó felülvizsgálati panasza nem helytálló, mert a Pp. 71. §-ának a perbeli cselekvőképességre vonatkozó szabálya a Pp. 698. §-a értelmében nyer alkalmazást, annak a megállapítására pedig, hogy a Ht. 127. §-ának b) pontjában meghatározott elmebetegség esete forogna fenn, a felperesre vonatkozó fenti tények nem elégségesek, tehát a Ht. 128. §-nak rendelkezéseire tekintettel a felperes e perben perképességgel bír. b) A fellebbezési bíróság ítéletének az első- és másodrendű alperesek törvénytelen származását megállapító rendelkezése ellen az elsőrendű alperes által érvényesített keresetelévülési kifogását a kir. Kúria szintén nem találta helytállónak. A fenti ügyállás mellett nyilvánvaló, hogy H. Eozália (1893) és H. János (1896) születése óta a keresetlevél beadásáig (1928 december 11.) a magánjogi 32 év általános elévülési idő élteit s H. Julianna születése (1899) óta is 1931. évben a jelzett 32 év már elmúlt. A kir. Kúria jogi álláspontja szerint azonban a 32 évi időnek, mint kereseti jogot elévítő ténynek jogi hatása a bíró gyakorlatban érvényre emelt jogszabálynál fogva a személyjogi vagy családjogi viszonyból eredő igényekre nem érvényesül, ha a kereset arra irányul, hogy a jogviszonynak vagy jognak megfelelő állapot a jövőre nézve helyreállíttassék. Már pedig a felperes keresete ezt célozza, amidőn a házasság jogi fennállása alatt a harmadik személy által nemzett, de tőle származóknak anyakönyvezett gyermekek törvénytelenségét kimondatni kérte. Ezekből foly, hogy az elsőrendű alperes a felperes keresetével szemben az elévülésre sikerrel nem hivatkozhatik. B jogi álláspont szerint nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy a gyermekek születése mikor jutott a felperes tudomására, mivel a jelenleg érvényben levő anyagi magánjog a gyermek törvénytelenítése iránti kereset beadására rövid záros határidőt nem állapít meg s a tervezetnek ideirányuló rendszerét a bírói gyakorlat még nem fogadta el. = V. ö. a MTK. jav. 183. és 185. §-ait.