Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Magánjogi Döntvénytár. 81 Az alperes azonban azt állította, hogy a felek megegyező akarata a szerződés megkötése alkalmával az volt, hogy a felperes részére folyósítandó állami hozzájárulás összege csupán a nevelőotthonba valósággal beutalt növendékek mindenkori, változó létszámához igazodjék, a férőhelyeknek a 4. pontban megállapított száma pedig csak tájékoztató adatnak tekintessék, a nélkül, hogy azoknak állandó betöltése tekintetében az alperest jogi kötelezettség terhelné. Állította az alperes azt is, hogy a felek a szerződés 4. pontjának a rendelkezését később is kölcsönösen így értelmezték. Erre a tényállításra az alperes bizonyítást is ajánlott. Ennek a felvételét a fellebbezési bíróság indokolás nélkül mellőzte. (. . . Mint a fejben II. alatt . . .) Ha tehát a szerződés értelmezése tekintetében a feleknek az alperes részéről állított felfogása akár a szerződés megkötése alkalmával, akár később kifejezett nyilatkozatokban, vagy a feleknek egyéb erre ráutaló magatartásában olyan módon jutott kifejezésre, hogy abból a felek megállapodására lehet következtetést vonni, akkor az alperes joggal támaszthat igényt arra, hogy a szerződés értelmezésénél és annak az alkalmazásánál a felek megállapodása vétessék irányadóul, habár a szerződés írásbafoglalt szövegéből más értelmezés következnék is. Ha felek a szerződés értelmezése tekintetében csak abban állapodtak meg, hogy az alperes a 300 férőhely állandó betöltése iránt szoros kötelezettséget nem vállal, és hogy ez a szám a szerződésbe csupán tájékoztató adatként vétetik fel, az ilyen megállapodás mentesíti ugyan az alperest a kártérítési felelősség alól abban az esetben, ha a beutalások száma a férőhelyek megállapított számától csak lényegtelenül, vagy csak rövidebb időre, átmenetileg tért el, nem jogosítja fel azonban az alperest olyan intézkedésre, amelynek következtében a beutalások száma huzamosabb időn át lényegesen alatta maradt a férőhelyek megállapított számának. Ilyen intézkedésre csak abban az esetben lehetett joga az alperesnek, ha a felek a szerződés értelmezését illetően úgy állapodtak meg, hogy az állami hozzájárulás mértékét megállapító rendelkezés a férőhelyek számát meghatározó rendelkezéstől független és az állami hozzájárulás évi összege a férőhelyek számának figyelmen kívül hagyásával csakis a nevelőotthonba valósággal beutalt növendékek változó számához igazodik. Az alperes nem tett határozott és tüzetes tényállítást a felek megállapodásának a tartalma tekintetében, sem pedig abban a tekintetben, hogy a feleknek a szerződés értelmezésére vonatkozó egyező felfogása milyen nyilatkozatokban vagy más, erre Magánjogi Döntvénytár. XXVI. 6