Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

82 Magánjogi Döntvénytár. ráutaló magatartásban jutott kifejezésre. Ez azonban egymagában a Pp. 424. és 425. §-ai értelmében nem lehetett elegendő ok az alperes tényállításának és az arra vonatkozó bizonyítási indítványnak figyelmenkívül hagyására, hanem a fellebbezési bíróság tartozott volna ennek a kérdésnek kimerítő' tárgyalásban részesítéséről gondoskodni és az alperest hiányos tényállításának és bizonyítási indítványának a kiegészítésére felhívni. Ha pedig az alperes a felhívás folytán olyan tényeket adna elő, amelyekből okszerűen lehet következtetést vonni arra, hogy a szerződés értelmezése tekintetében a felek között olyan megállapodás jött létre, amely a fentebb kifejtettek szerint alkalmas lehet az alperesnek a kártérítési felelősség alól való mentesítésére, erre a tényállításra nézve a felperest nyilatkozattételre kell felhívni és amennyiben a felperes tagadja az alperes tényállításának a valóságát, vagy el kell rendelni az alperes ajánlotta bizonyítást, vagy pedig ennek a mellőzését a Pp. 270. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelően meg kell indokolni. Minthogy a fellebbezési bíróság az eljárási szabályokban meghatározott ennek a kötelességének eleget nem tett, és arról, hogy az ügy ebben a vonatkozásban is kimerítő tárgyalásban részesíttessék, nem gondoskodott, a m. kir. Kúriának nincsen módjában tényállást megállapítani abban a tekintetben, hogy a felek között a szerződés 4. és 5. pontjának értelmezésére nézve létrejött-e valamely megállapodás vagy sem, és ha létrejött, mi annak a tartalma. Minthogy pedig ebben az ügydöntő kérdésben a fellebbezési bíróság ítélete sem tartalmaz ténymegállapítást, az ügyet ezúttal érdemben elbírálni nem lehetett, hanem a Pp. 543. §-ának második bekezdése értelmében a fellebbezési bíróságot, ítéletének a feloldása mellett, a tényállásnak a jelzett irányban leendő felderítése és megállapítása végett további szabályszerű eljárásra és új határozat hozatalára kellett utasítani. = Ad í. : A puszta szándékközlés az ügyleti kötelezettségvállalásnak csak indiciuma, melyet a körülmények megcáfolhatnak. V. ö. különösen Tiűir, Der allgemeine Teil des deutschen bürgerlichen Rechts, II. 1. k., 406. s k. oldalak. — Ad II. : Lényegileg így : Kúria 764/1896. (Szende, Kötelmi jog, I. k., 31. oldal), Grill II. 130., 131., 133., XVI. 722., Mjog Tára V. 11. ; az írással egyenesen ellenkező szóbeli kikötés azonban hatálytalan a Mjogi Tára V. 49., Mjogi Dtár XX. 58., XXIII. 88., XXV. 36. alatt közölt határozatok szerint. Nem zárják ki a «valódi» akarat bizonyítását az írással szemben sem : Mjogi Dtár III. 91., VIII. 220., XXIII. 50., XXV. 49. (utóbbi még formalizált ügyletnél sem). 86. /. A szerzői jog bitorlásán nem változtat az, hogy a bitorolmányt a kormányhatóság közigazgatási szem-pontból engedélyezte. — II. Ha valamely cselekmény