Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

80 Magánjogi Döntvénytár. és nem is a férőhelyek száma szerint, hanem növendékenkint és évenkint állapítja meg, nem lehet okszerűen következtetést vonni arra, hogy a 4. pontban megállapított háromszáz férőhely állandó betöltése iránt az alperes kincstár kötelezettséget vállalni nem kívánt. A szerződés ugyanis nem zárta ki azt, hogy az igazságügyminiszter a felperes kezelésébe átadott nevelőotthonba háromszáznál több növendéket is beutaljon, aminthogy a felek között nem is volt vitás, hogy az oda beutalt növendékek átlagos száma több éven át meghaladta a háromszázat. A szerződésnek az állami hozzájárulás mértékét megszabó rendelkezése tehát helyes értelmezés szerint azt jelenti, hogy a hozzájárulás összege mindenkor a növendékek változó létszámához igazodik, amelynek csak a legkisebb mértéke nyert a szerződésben megállapítást. Abból, hogy a felperes az alperes ellen a budapesti kir. törvényszéknél 9. P. 38,806/1929. szám alatt indított keresetében a nevelőotthonban valósággal elhelyezett növendékek után igényelte a szerződés 5. pontjában kikötött állami hozzájárulást, szintén nem következik az, hogy az alperesnek a háromszáz férőhely állandó betöltése tekintetében tett kijelentését a felperes nem tekintette olyan kötelezettségvállalásnak, amelyre bírói úton érvényesíthető igényt alapíthatna. Az ezzel a keresettel megindított perben ugyanis a felperes olyan évekre eső követelést érvényesített az alperes ellen, amelyekben a nevelőotthonba átlagban háromszáznál több növendék utaltatott be, ezért nem is volt szükség annak a kérdésnek bírói döntés alá bocsátására, hogy köteles-e az alperes a háromszázban megállapított férőhelynek állandó betöltéséről gondoskodni, s tartozik-e ennek az elmulasztása esetében kártérítéssel a felperesnek vagy sem. Ugyanebből az okból nem kellett az utóbb említett kérdésről rendelkezni a felek között bíróságon kívül létrejött s az iratokhoz 4.•/• alatt másolatban csatolt egyességben sem, amely az eredeti szerződésnek csak a növendékenkint fizetendő állami hozzájárulás összegére vonatkozó rendelkezését módosította, egyébként azonban a szerződést hatályonkívül nem helyezte és így érintetlenül hagyta a férőhelyek számának a megállapítására és azok állandó betöltéséről való gondoskodásra vonatkozóan a 4. pontban foglalt rendelkezésnek a hatályát is. Ezek szerint alaptalan az alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy az igazságügyminiszter magának a szerződésnek és a fentebb említett egyességnek a tartalmából kivehetően nem kívánt a háromszáz férőhely állandó betöltéséről való gondoskodás tekintetében a felperessel szemben jogi kötelezettséget vállalni.