Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

70 Magánjogi Döntvénytár. adott esetben megszegte-e a felelős szerkesztő az elvi határozat szerint őt terhelő átvizsgálási kötelességet, csak az elbírálás alatt álló eset összes körülményeink mérlegelésével dönthető el. A jelen esetben pedig nemcsak arra nincs semmiféle adat, hogy a másodrendű alperes tudott a bitorlásról, de nem szenvedhet kétséget az sem, hogy a másodrendű alperes a panasz tárgyává tett cikk elolvasásakor a nála feltehető általános műveltség és a tőle elvárható gondosság mellett sem észlelhette, hogy a cikkben foglalt költemény a felperes már korábban megjelent, de általánosan nem ismert költeményének az utánképzése. = Ugyanígy : Mjogi Dtár XXIV. 150. 75. /. A törvényes származás megtámadásának joga csak akkor száll át az apa örököseire, ha bizonyítást nyer, hogy ő a megtámadás jogának gyakorlásában akadályozva volt. —17. Abból hogy az örökhagyó nem tudott arról, hogy a gyermek törvényesként volt bevezetve a születési anyakönyvbe, és hogy járatlanságánál fogva nem tudta, hogy neki a törvényességet meg kell támadni, az akadályozottságot megállapítani nem lehet. (Kúria 1933. jan. 25. P. I. 5137/1930. sz.), Indokok : A felperes mint a csatolt születési anyakönyvi kivonat szerint N. Lajos örökhagyónak első házasságából származó gyermeke, megtámadta az örökhagyónak az 1912. évi január hó 3-án kelt írásbeli magánvégrendeletét, amely szerint ez vagyonát a második feleségére, az alperesre hagyta. Ezzel szemben az alperes kifogásként azt hozta fel, hogy a felperes az örökhagyónak nem leszármazottja, hanem az örökhagyó első feleségének a különválás után három év múlva született törvénytelen gyermeke. Az örökhagyó és a felperes anyja közötti házasságot a kir. Kúria az 1895. szeptember 25-én kelt ítéletével bontotta fel, a felperes pedig ezt követőleg 1896. évi június hó 10-én született, vagyis a fogamzási idő (1895. augusztus 12-én december 10.) egy része a házasság fennállása idejére esik, következésképpen a felperes az örökhagyó törvényes gyermekének vélelmezendő. Nem vitás, hogy az örökhagyó a felperessel egy községben lakott és a felperes születése után még 28 évig élt, nyilvánvaló tehát, hogy az örökhagyó a felperes létezéséről tudomásul bírt. Ennek dacára azonban a törvénytelenítés iránt lépéseket nem tett.