Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

Magánjogi Döntvénytár. 63 68. /. A kiskorú gyermekek tartása tekintetében •az apa kötelezettsége az anya ily irányú kötelezettségét feltétlenül megelőzi. — II. A feleség is köteles férjét közre munkálással támogatni, sőt a mai nehéz gazdasági viszonyok között a körülmények szerint köteles önállóan is keresni és a házassági terhek viseléséhez egyéb jövedelméből is méltányosság szerint hozzájárulni, amennyiben életviszonyaik mindezt igy kívánják. —III. Ha a keresetlevél beadásától az ítélethozatalig letelt időre járó tartásdíjak a marasztalt fél vagyoni helyzetét nyomasztólag befolyásolnák, a marasztalást csak az ítélet keltétől mondja ki a bíróság. ^Kúria ig32 febr_ 4 p m 572/1931> sz ) Indokok : Az 1877 : XX. tc. 11. §-a a szülők tartása iránti akkori jogszabályokat érintetlenül hagyta s ekként ezek továbbra is életben maradtak. E jogszabályok értelmében a gyermekek a saját szüleiket csak annyiban kötelesek tartani, amennyiben a saját maguk és szűkebb családjuk (gyermekek, feleség) illendő eltartása ezáltal veszélyeztetve nincs. Az adott esetben a másodrendű alperes szülei hatvannégy éves atyja és hatvanéves anyja teljesen vagyontalanok. Atyja 1925. évig körjegyző volt és ekkor végkielégítéssel elbocsáttatott. Azóta a végkielégítésül kapott összeget fordították a saját fenntartásukra és jelenleg Budapesten élnek. A felperes a jelen per során leányával, S. Valérné Cs. Annával a tartáshoz való hozzájárulás összegét 1929. évi novembertől számítandólag egyességileg havi 25 pengőben állapították meg. A másodrendű alperes családi viszonyaira nézve tényként nyert megállapítást, hogy a feleségén kívül most négy kiskorú, 9, 7, 5 és most egyéves gyermekéről köteles a törvényből folyóan gondoskodni. A másodrendű alperes vagyoni viszonyai tekintetében a fellebbezési bíróság tényként azt állapította meg, hogy az alperesnek Sz. községben van egy szatócsüzlete, amely után 55 pengő kereseti adót fizet. A másodrendű alperes az 1928. évi február hó 27-én kelt közjegyzői okirattal kívánta bizonyítani, hogy a kérdéses szatócsüzlet csak alakilag van az ő nevén, de az üzlet berendezése, árukészlete és jövedelme nem az övé, hanem a feleségéé. Erre való tekintettel panaszolja a másodrendű alperes, hogy a fellebbezési bíróság anyagi jogszabálysértéssel marasz-