Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

Magánjogi Döntvénytár. Hl meg, s minthogy a tanúk vallomásából kétséget kizáró módon megállapítható, hogy az egyesség megkötése B. Pál feleségének M. Veronának (örökhagyó) tudtával és beleegyezésével történt, végül minthogy a lemondáshoz való hozzájárulás alakszerűséghez kötve nincs: mindezekből következik, hogy a 3. •/• alatti egyességben foglalt kielégítés melletti lemondás kiterjedt a M.-féle ingatlanoknak arra a részére is, amely közszerzemény címén B. Pálné M. Veronát illette. Az említett lemondás folytán tehát a felperes az anyja, P. Istvánné jogán nem támaszthat jogos igényt az ingatlanokból B. Pálnét illető köz szerzeményi jutalékra. Helyes okfejtéssel mondta ki a fellebbezési bíróság, hogy a lemondás kiterjedt a lemondó P. Istvánné lemenő örökösére, a felperesre is, tekintettel arra, hogy a lemondás kielégítés ellenében történt, amely kielégítés összege tárgyában M. János tanú vallomásából kitetszően már korábban folytak alkudozások. A kielégítést illetően helyesen utalt a fellebbezési bíróság arra, hogy a 3. •/. alatti okiratban foglalt lemondás idejében a M.-féle ingatlanok a vételár kifizetése végett felvett kölcsönökből eredő tartozásokkal annyira meg voltak terhelve, hogy azok id. B. Pálra és feleségére akkor még számbavehető tiszta vagyoni értéket nyilvánvalóan nem is képviselhettek. Amennyiben pedig ezeknek a tartozásoknak a 3. •/• alatti egyességben foglalt lemondás után történt kifizetésével közszerzeményi vagyonérték állott elő, a lemondás kiterjedt erre a vagyonértékre, s az ebből id. B. Pálnét illetett köz szerzeményi jutalékra is. Mivel ezek szerint P. Istvánné lemondása kihatott az ő lemenőjére, a felperesre is, ezért a felperes nem támaszthat a M.-féle ingatlanokból id. B. Pálnét illető közszerzeményi jutalékra kötelesrész iránti igényt sem. 66. Az ellenfél vagyoni viszonyainak a rosszasága miatt a teljesítés megtagadásának a joga nem illeti meg azt a felet, aki a másik félnek rossz vagyoni viszonyait a szerződés megkötésekor ismerhette. (Kúria 1932. febr. 5. P. VI. 5116/1931. sz.) Indokok : A felperes az alperessel 1927. október hó 1-én kötötte meg a haszonbérleti szerződést. Nem is állítja a felperes, hogy az alperes vagyoni viszonyait ekkor meg nem ismerhette, s hogy azóta az alperes vagyoni viszonyai lényegesen rosszabbodtak. Márpedig (. . . Mint a fejben . . .). A haszonbérbeadó