Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

5t Magánjogi Döntvénytár. elévülési kifogás alapján elutasította, mert az irányadó tényállás szerint a felperesek törlési keresetüket az eredeti érvénytelenség okából törölni kért telekkönyvi bejegyzés elrendelésétől számított 32 év után adták be, következésképpen az az alperesekkel szemben abban az esetben is elévült, ha helyt áll a felpereseknek az az álláspontja, hogy az alperesek a H. L. és társa cég közvetlen szerzőnek a rosszhiszemű jogutódai, akik a közvetlen szerzővel azonos elbírálás alá esnek. Nem érinti e döntés helyességét az a kérdés, hogy az eredeti érvénytelenség okából törölni kért telekkönyvi bejegyzés elrendelését tartalmazó végzés a felpereseknek vagy jogelődüknek annak idején kézbesíttetett-e, mert a felpereseknek, illetve jogelődeiknek kereseti joga a sérelmesnek tartott telekkönyvi bejegyzés elrendelésének alapjául szolgált kérvény benyújtása időpontjával nyílt megés vált érvényesíthetővé, az elévülési határidő kezdőpontja tehát a telekkönyvi bejegyzés elrendelésének alapjául szolgált kérvény benyújtásának az időpontja. Ezt a kezdőpontot a kézbesítés meg nem történtének ténye valóság esetén sem befolyásolhatja a felperesek által vitatott oly értelemben, hogy a kézbesítés meg nem történte okából az elévülési határidő velük szemben meg sem kezdődhetett. Helyes értelmezés szerint ugyanis a tkvi rendtartás 148. §-ára alapított igény jogilag akkor válik érvényesíthetővé, amikor a joggal ellenkező telekkönyvi állapot létrejött. Ennek pedig szükségszerű jogi következménye az, hogy ha csak e részben kivétel megállapítva nincs, — ami pedig ezúttal fenn nem forog — úgy az ily jogokra vonatkozó igény elévülése az illető jognak meg nem felelő telekkönyvi állapot létrejöttével s nem az arról kézbesítés útján történt tudomásulvétellel kezdődik. A felpereseknek a magánjogi törvénykönyv törvényjavaslatának 940. §-ára alapított az a felülvizsgálati támadása sem volt figyelembe vehető, hogy e szakasz szerint a törlés iránti követelés a közvetlen szerzővel szemben elévülés alá nem esik. Úgy a fentebb kifejtettekből, mint a 940. § miniszteri indokolásából ugyanis kitűnik, hogy e szakasz a tkvi rdts 149. §-ával ellentétes s a mai jogtól eltérő rendelkezés. Következésképpen nem helytálló a felpereseknek az a felülvizsgálati érvelése, hogy a 940. § a jelenlegi állandó bírói gyakorlatnak a kodifikálása és oly rendelkezés volna, amely a jelenleg fennálló törvényes jogszabályokkal szemben irányadóul szolgálhatna. Annak következtében, hogy a felpereseknek a telekkönyvi