Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

Magánjogi Döntvénytár. 55 rendtartás 148. §-ára alapított törlési keresete a kifejtettek szerint elévült, nincs ügydöntő súlya annak a kérdésnek, hogy a fellebbezési bíróság a telekkönyvi rendtartás 148. §-ára alapított törlés iránti keresetet az ideiglenes törvénykezési szabályok VII. része IV. fejezete 2. cikkének 18. §-a alapján is helyesen tekintette-e elévültnek. Ez okból a kir. Kúria az idevonatkozó panasz érdemi méltatását melló'zte. II. A felperesek felülvizsgálati kérelmük további részében arra is hivatkoztak, hogy ők a tkvi rdts 155. §-ára alapított keresettel is felléptek az alperesek ellen azon a címen, hogy az alperesek és jogelődeik a bányatelekkönyvi jogot az 1872. évben szerezték meg, azt ettől az időponttól számított 32 éven át nem gyakorolták, szerzett joguk tehát a jog nem gyakorlása folytán beállott elévülés következtében 1904. évben megszűnt. E hivatkozással kapcsolatban pedig jogszabálysértést panaszoltak a miatt, hogy a fellebbezési bíróság e keresetet is elévültnek tekintette, noha a jog elenyészése csak 1904. évben következett be s ettől az időtől, mint a kereseti igény érvényesítésének megnyíltától kezdődően, a 32 évi rendes elévülési határidő még le nem járt. Bár e panasz a felperesek által vitatott joggyakorlás meg nem történtére vonatkozó adatok valósága esetén az elévülés be nem következtét illetően helytálló, a jelen esetben mégsem sért jogszabályt a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése, amellyel felpereseket a telekkönyvi rendtartás 155. §-ára alapított fenti keresetükkel elutasította. A telekkönyvileg bejegyzett tulajdonjog ugyanis pusztán azon az alapon, hogy a tulajdonjog 32 éven át nem gyakoroltatott, elévülés folytán el nem enyészik, meg nem szűnik. Áll ez a bekebelezett bányatulajdonjog esetében is, éspedig annyival inkább, mert (. . . Mint a fejben III. alatt . . .) és mert a bányatörvény rendelkezései értelmében a folytonos üzlet megtartása iránti rendszabályok be nem tartása a bányatulajdonjog nem gyakorlása csupán az idevonatkozó s a törvény 243. §-ában szabályozott eljárás eredményében vonhatják esetleg maguk után a bányajog elenyésztét és azt, hogy az ily módon uratlanná vált bányahatóság másnak adományozhatja. Azt azonban a felperesek nem is állították, hogy az eset bekövetkezett volna. Ekként a felperesek idevonatkozó keresete a jogalapot nélkülözi, annak elutasítása tehát ez okból nem sért jogszabályt. = Ad I.: Grosschmid, Fejezetek I. 450. oldal; Szladits, Dologi Jog 153. oldal. — Ad II. : Ez a be nem jegyzett tulajdonjogra is áll.