Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

52 Magánjogi Döntvénytár. déstől különböző önálló szerződés, amely alaki kellékek szempontjából, valamint anyagjogilag is önállóan bírálandó el. Minélfogva az utalványozási szerződés érvényessége vagy hatályossága szempontjából annál kevésbbé van súlya annak a ténynek, hogy a B) alatti szerződés az ott szereplő vevők vételárfizetési kötelességét miként szabályozza, mert lényegileg az utalványozási szerződés nem módosította a B) alatti adásvételi szerződésnek arra vonatkozó részét, hogy az ott szereplő vevők a vételárat mily részletekben és mely helyen teljesítsék, s mert az utalványozási szerződés az irányadó tényállás szerint azt célozza, hogyne a B),C), X) és X2) alatt csatolt szerződésekben szereplő szerződő felek egyike a másiknak és ez viszont a harmadiknak teljesítsen, hanem a teljesítés az elsőrendű felperes részére oly módon történjék, hogy az utóbbi a gépeladók irányában vállalni kívánt szerződéses kötelezettségének eleget tehessen. De nem érinti az utalványozási szerződés érvényességét az a tény sem, hogy nincs adat arra, hogy másodrendű felperes az utalványozási szerződés megkötésében maga résztvett volna, mert másodrendű felperes a férjével, elsőrendű felperessel együtt lépett fel az alperesekkel szemben ; a kereset jogalapjaként a férje által kötött szerződéses megállapodást jelölte meg, amiből nyilvánvaló, hogy a férje által létesített megállapodást magára nézve kötelezőnek ismerte el. Ez esetben pedig az alperesekre nem származhat jogsérelem annak folytán, hogy ők az elsőrendű felperessel létesített megállapodásnak eleget tesznek. A fellebbezési bíróság által megállapított arra az irányadó tényállásra való hivatkozással is alaptalanul panaszolnak az alperesek anyagi jogszabálysértést, hogy a másodrendű alperes és neje vételárfizetési kötelezettségüknek D. V. Lászlóval szemben a keresetben igényelt 100 q búza tekintetében is eleget tettek akként, hogy miután D. V. László a dr. B. János ügyvéd közbejöttével készült 1924. évi április hó 22-én kelt nyilatkozatában feljogosította másodrendű alperest, hogy a vételárba beszámítandólag 50 q búza erejéig helyette és nevében a tartozásait kiegyenlíthesse, neki abba különféle terményekben fizetéseket eszközölhessen s a fizetéseket a teljesítéskori békési piacár mellett részére elszámolhassa, a másodrendű alperes ily alapon részint készpénzben, részint terményekben 1924. április 22-től 1924. június 23-áig összesen 49-9 q búza értéket fizetett ki D. V. László részére, részben B. János ügyvéd kezéhez is. A még hátralékos 50-1 q búzát pedig ezt követően D. V. Lászlóval 20 q búza erejéig kamatban számolta el; míg 30 q-t D. V. Lászlónak természetben egyenlítette ki.