Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

Magánjogi Döntvénytár. 37 39. A kir. Kúria jogegységi tanácsának 49. számú polgári döntvénye. A polgári bíróság az eléje vitt magánjogi igény elbírálásánál nemcsak a büntetőbíróság felmentő ítéletének (az eljárást megszüntető határozatának), hanem elítélést tartalmazó ítéletének döntéséhez és ténymegállapításához sincsen kötve, kivéve ha valamely különleges jogszabálynál fogva a magánjogi igény érvényesítésének jogalapja vagy föltétele a büntetőbíróságnak elítélést tartalmazó ítélete. Indokok : A kir. Kúriának a Polgárijogi Határozatok Tárába 198. szám alatt felvett s 1907. évi március hó 27-én 4217/P. 1906. szám alatt hozott elvi jelentőségű határozatával eldöntött esetben a felperes kártérítés iránt indított keresetet az alperesek ellen azon az alapon, hogy az alperesek tulajdonában levő cséplőgépből kihullott szikra a cséplőgépnél alkalmazott A. J. gépész gondatlansága folytán a felperes gabonatermését elhamvasztotta, amiből folyóan a büntetőbíróság jogerős ítéletével A. J. gépészt a Btk. 425. §-ába ütköző tűzvészokozás vétsége miatt el is ítélte. A kir. Kúria az eléje vitt magánjogi igény eldöntő határozatában a következő elvi kijelentést tette : «Valamely büntetőügyben hozott és jogerőre emelkedett határozat vagy ítélet az abban eldöntött kérdés tekintetében az utóbb eljáró polgári bíróságra nézve irányadó. A büntetőperben keletkezett jogerős ítélettel eldöntött kérdés pedig az, ha a büntetőbíró megállapítja, hogy az illető terhelt a terhére rótt cselekményt tényleg elkövette ; a büntetőbíróságnak ily ténymegállapítása tehát a polgári bíróság részéről többé vizsgálat tárgyává nem tehető. Csakis az olyan esetben, ahol a büntetőbíró a terheltnek bűnösségét megállapíthatónak nem találta, lehet hivatva a polgári bíró arra, hogy a vád tárgyává tett cselekmény vagy mulasztás tárgyában a polgári jogi felelősség megállapításának kérdésében a felmentő büntetőbírósági határozat tartalmától eltérően is ítélkezhessék. < Erre az elvi alapra helyezkedve mondta ki aztán a kir. Kúria a munkaadók ellen indított kártérítési perben keletkezett szóbanlevő határozatában az adott esetre vonatkozóan azt, hogy az a kérdés, vájjon a tűzvészokozás vétségében a büntetőbíróság részéről már jogerősen elítélt A. J. gépészt a tűzvész előidézésében vétkesség terheli-e, a jelen polgári perben vizsgálat és eldöntés tárgya nem lehet s a büntetőbíróság által bebizonyítottnak talált tény fogadandó el a döntés alapjául. Erre való tekintettel a kir. Kúria az alpereseket a kártérítésben elmarasztalta azon az alapon, hogy ők mint munkaadók, illetve vállalkozók felelősek azért a kárért, amelyet alkalmazottuk (A. J. gépész) a reábízott teendők teljesítésében jogellenes cselekményével, illetve vétkes mulasztásával a felperesnek okozott. A kir. Kúria II. polgári tanácsa az elbírálása alatt álló P. II. 5128/1929. számú ügyből kifolyóan az ebben az ügyben 1931. évi szeptember hó 17-én felvett jegyzőkönyv szerint oly tartalmú határozatot hozott, amely szerint elvi kérdésben eltérni kíván a Polgárijogi Határozatok Tárába 198. szám alatt felvett elvi határozattól.