Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

36 Magánjogi Döntvénytár. a takarékpénztári betétkönyv szolgáltatásának teljesítést pótló hatálya. Ezért nem sért anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak az a végítéleti döntése, mellyel az alpereseket a betétkönyvnek részükre leendő visszaadása ellenében a betétkönyvben még fennálló 8878 pengő tőkének és kamatának megfelelő vételárrész megfizetésére is kötelezte arra való tekintet nélkül, vájjon a Cs. takarékpénztár részvénytársaságtól a betét behajtható-e, illetve a felszámolás eredményeként később a betétet vissza tudja-e majd fizetni. A fenti értelmű feltevés mellett közömbös a perbeli jogvita szempontjából az is, hogy a betét visszafizetését megtagadó bank öhkéntes felszámolásának joghatálya mikor (a hathavi felmondási idő letelte előtt vagy után) állt be. A fellebbezési bíróságnak ily irányú ténymegállapítását tehát •— melyre a perben különben nincs is kellő adat — a kir. Kúria mellőzte. A fellebbezési bíróság által az 1923 : XXXIX. tc. 2. § első bekezdése szerint megszabott kártérítés az időközben életbelépett 5610/1931. M. E. számú rendelet 5. § első bekezdése és 14. §-a értelmében csak 1931. október 17-ig jár, mépgedig eddig is csupán évi 12°/0-ot meg nem haladó mértékéig, 1931. október 17-e utáni időre ellenben évi 5 °/0-os törvényi (késedelmi) kamat illeti a felpereseket. 38. /. Ingatlan adás-vételénél az ellenszolgáltatás megjelölésének nem kell számszerűnek lenni, hanem elég az is, ha a vételár a megjelölésből utólag számszerűen kiszámítható. — 77. A felek megállapodhatnak akként is, hogy a visszavásárlási ár a vevő által a visszavásárlási jog gyakorlása alkalmával megállapítandó összeg lesz. — III. A visszavásárlási árra nézve a szerződésben foglalt ilyen kikötés a jogügylet érvényességére befolyással nincs. — IV. Az, hogy az elidegenítés az eladó részéről nyomasztó adósság miatt a rendes áron alul történt, egyéb, a vevő részéről az eladó szorult helyzetét kihasználni igyekvő magatartás hiányában egymagában nem olyan ok, amely a jogügylet érvénytelenségének megállapítására alapul szolgálhatna. (Kúria 1931. okt. 30. P. V. 3189/1930. sz.) = Az I. alatti tétel megfelel annak az általános elvnek, hogy elég, ha a szolgáltatás tárgyilag meghatározható.