Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)
Magánjogi Döntvénytár. 35 Helyesen minősítette tehát a fellebbezési bíróság a takarékpénztári betétkönyv adását a kötelezett pénzbeli vételár fizetése helyett való szolgáltatásnak. Nem szól ez ellen az a nem vitás tény, hogy az eladó felperesek a takarékpénztári betétkönyvet saját nevükre íratták és abból 1929. december 3-án 1000 pengőt, 1929. december 24-én pedig további 3500 pengőt vettek ki és a fennmaradó összeget 1930. június 16-ára a banknak felmondották. Mindezt ugyanis a vételi szerződés 1. és 2. pontjával összhangban okszerűen csak annak folytatólagos megnyilatkozásául lehet venni, hogy a felperesek a takarékpénztári betétkönyvet teljesítés gyanánt valóban elfogadták és így avval mint sajátjukkal rendelkeztek, nempedig annak bizonyítékaként, mintha az ingatlanért kikötött ellenérték egyenesen maga a takarékpénztári betétkönyv lett volna. Ámde a takarékpénztári betétkönyvet az eladó felperesek a pénzfizetés helyett teljesítésül a vevő alperesek által is felismerhetően, és így a felek szerződéskötéskori jóhiszemű akarata szerint, csupán abban a feltevésben fogadták el, hogy a bank a takarékpénztári betétkönyvben elhelyezett pénztőkét és kamatát ;iz eladó felperesek által késedelem nélkül történt szabályszerű felmondásra csakugyan kifizeti az üzleti szabályaiban meghatározott, illetve a betevővel létrejött külön megállapodásnak megfelelő időben. Hiszen a vevő alperesek a banknál nem vitásan közreműködtek abban az irányban, hogy az eladó felperesek a hathavi felmondásos takarékpénztári betétkönyvből az 1929. december 3-án fölvett 622 pengő tőkén és 378 pengő kamaton (együtt 1000 pengőn) felül már 1929. december 24-én megkapjanak további 3500 pengőt. Ebből pedig — kapcsolatban avval, hogy a vételi szerződés a vételárnak a takarékpénztári betétkönyvbeli összegen felüli részére is a hathavi felmondási határidőnél sokkal rövidebb lejáratot (1930. február 15-ét) szab meg — az látszik, hogy az eladó felpereseknek a vevő alperesek irányában kifejezésre jutott akarata a vételnél a takarékpénztári betétkönyv elfogadásával az volt, hogy az abban elhelyezett készpénzhez haladéktalanul hozzájussanak, és nem az, hogy a betétkönyvvel a takarékpénztárban gyümölcsöző tőkét megszerezzenek. Mivel pedig a bank, mely jelenleg a 919/1917. M. E. számú rendelet hatálya alá eső önkéntes felszámolás alatt van, a betétet a hathavi felmondási idő eltelte dacára sem fizette ki, meghiúsult a takarékpénztári betétkönyv teljesítésül adásával és elfogadásával kapcsolatos feltevés, következőleg megszűnt 3*
