Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

Magánjogi Döntvénytár. 29 bekebelezés vagy előjegyzés által megszerezte, sérelmére nem válhatik. Eme két törvényes rendelkezésből kétségtelen, hogy a bejegyzett jelzálogjognak bizonyos, a követeléstől független önállósága van, ami abban nyilvánul meg, hogy jóhiszemű harmadik személyekkel szemben a jelzálogjog mindaddig fennállónak tekintendő, míg a jelzálogjog kitörlése bekebelezve nincs. Ennélfogva (. . . Mint a fejben . . .). Ezekből folyóan és figyelembe véve azt is, hogy a 444. számú polgárjogi határozat a nem szerződéses úton, hanem egyoldalúan szerzett alzálogjogokra a fentírt anyagi jogszabályokat alkalmazhatóknak nem tartja, a jelen perben ügydöntő kérdés az, hogy a felperes a perben érvényesített aljelzálogjogait szerződéses úton szerezte-e és azoknak szerzésekor jóhiszemben volt-e. = A jóhiszemű jelzálogjogszerzés tételének helyes körülírása. Az itt kimondott alapvető szabályt hagyta figyelmen kívül a Mjogi Dtár XXIV. 56. alatt közölt határozat. (Hogy megszűnt vagy létre sem jött követelésről van-e szó, annak — a törlési per különböző feltételeitől eltekintve — nincsen jelentősége, mert a jóhiszemű szerzés mindkét esetben védelemben részesül, L Grosschmid, Fejezetek, I. kötet 519—547. oldalak.) 32. /. Kamat az ingatlan elvont hasznai fejében megítélt tökeösszeg után nem jár. — II. Az adás-vételi szerződés érvénytelenítése folytán az eredeti állapot helyreállításának szükségszerű folyományaként a hasznos beruházások a beruházó birtokosnak, a jó vagy rosszhiszemre tekintet nélkül, megtérítendők. (Kúria 1932. jan. 26. P. V. 299/1930. sz.) Indokok : Az első- és harmadrendű felperesek nevében az akkori képviselőjük levélileg lemondott arról, hogy az alperesektől azok birtokbalépésétől 1923. december 30-áig a levél keltétől terjedő időre a kérdéses házas ingatlana után bért kérjenek, 20,000 korona foglaló eddigi használata ellenében. Nem sérti tehát az anyagi jogot, hogy a fellebbezési bíróság, az 1932. december 31-ig terjedő időre, első- és harmadrendű felperesnek a lakbéregyenértékben jelentkező elvont hasznot nem ítélt meg. Ez a lemondás azonban a fentiektől folyóan nem terjed ki L. István negyedrendű felperesre, őt tehát az J/4 tulajdoni illetősége után a fenti lemondás idejére is megilleti az elvont haszon 1922. október 22-étől az alperesek birtoklásának kezdetétől 1923. december 31-ig terjedő 14 hónap és 10 napra, az irányadó tényállás szerint, évi 140 P-t kitevő elvont haszonból