Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

30 Magánjogi Döntvénytár. 167 P 02 f. esik, ennek pedig a negyedrendű felperes 1/i ingatlanilletősége arányában eső 1/4 része 41 P 75 fillér, amely összegnek a negyedrendű felperes részére való külön megfizetésére az alpereseket a fentiekből folyóan a kir. Kúria egyetemlegesen kötelezte. (. . . Mint a fejben I. alatt . . .), mert az elvont haszon mint hozadék maga is kamatjellegű, amely után kamatos kamat külön kikötés hiányában nem igényelhető, miért is a kir. Kúria, az alperesek teljes elutasításra irányuló felülvizsgálati kérelme folytán, felpereseket az elvont hasznok után igényelt kamatkövetelésükkel a fellebbezési bíróság ítéletének a megváltoztatásával elutasította. A továbbiakat illetően alaptalan első- és harmadrendű felperesnek a miatti támadása, hogy a fellebbezési bíróság őket az alperesek által eszközölt beruházások megtérítésére kötelezte, mert (. . . Mint a fejben II. alatt . . .) máskép azokkal a beruházás hasznait látó ingatlantulajdonosok alaptalanul gazdagodnának, miért is nem sérti az anyagi jogot, hogy a fellebbezési bíróság első- és harmadrendű felperest a birtokukba jutott hasznos beruházások fejében a számszerűség tekintetében nem kifogásolt megítélt összeg megtérítésére kötelezte. = Ad I.: Ugyanígy: Mjogi Dtár XVI. 64. — Ad II.: A MTK. jav. szerint (489. § 2. bek., utalással az 1640. és 1635. §-okra) a rosszhiszemű birtokos csak a szükséges beruházások megtérítését követelheti s ezt is csak a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint. — A hasznos beruházások fogalma egyébként nem esik össze azokéval a beruházásokéval, amelyek folytán a tulajdonos gazdagodnék. Az utóbbira nézve 1. Szladits, Dologi jog, 16. és 220. oldal. 33. A nő jogosan követelhet ideiglenes nőtartásdíjat •akkor is, ha a különélés ideje alatt a férj oly magatartást tanúsít, amely ellentétben áll a házasság erkölcsi tártaimával- (Kúria 1932. jan. 13. P. III. 1355/1931. sz.) = Lényegileg így: Jogi Hirlap, II. 1134. 34. Az a szerződés, amellyel a szülők vagyonukat egyik gyermekükre és annak házastársára ruházták át, a kötelesrészre jogosult többi gyermekkel szemben ingyenesnek vélelmezendő, éspedig akkor is, ha az örökhagyók az átruházásról szóló okiratban kijelentették, hogy ellenértéket kaptak gyermeküktől. (Kúria 1931. dec. 22. P. I. 6084/1929. sz.)